Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-03-01 / 1. szám

Az orvostudomány fáján alig virult ki új hajtásként a szemészet, mint önálló tudomány midőn — Hirschler Ignác szavai szerint — ,,máris a gyümölcstermő érettség fényében állott”. Ez indította Hirschlert, hogy kerek száz évvel ezelőtt, 1864 januárjában az Orvosi Hetilap mellékleteként útjára bocsássa a Szemészetet. Az Ő 17 éven át tartó szakszerű ápolásában a zsenge hajtás bő termést hozó fává izmosodott, mely már támasz nélkül, egyedül is megállta helyét. Gondozását szakmánk kiválasztottjai — Schulek Vilmos majd sorjában mások — lelkesen vállalták. Az erősödő fát közben viharok tépték, lelketlen favágók fejszéje őt is fenyegette; hosszabb-rövidebb ideig gyümölcsöt nem hozott: a lap megjelenése átmenetileg ismételten szünetelt. Elődeink áldozatos, eredményes munkájának köszönhető, hogy a Szemészet állta a vihart, s folytatja útját a kitűzött cél érdekében.

Grósz Emil 1938-ban 30 évi szerkesztői munkától való visszavonulását bejelentve így búcsúzik: ,.Megtettem azt, ami kevés tőlem tellett, szívből kívánom, hogy utódaim többet tehessenek”. Óhajának eleget tenni, igen nehéz feladatot ró ránk, de kötelességünk ennek teljesítésére törekednünk. A jelenlegi szerkesztő bizottságnak nagy segítsége egyrészt a munkatársak szakmai támogatása közleményeik útján, másrészt az olvasók, a lap iránt érdeklődők egyre növekvő tábora. Köszönet illeti őket. Egy folyóirat sikeréhez döntően hozzájárul a kiadó támogató segítsége; megnyugvással vesszük tudomásul, hogy az egészségügyi lapkiadást kormányzatunk rendezte és biztosítja.

Kérésünk a szemorvosokhoz, főleg az ifjú szemészgárdához: szorgos, aktív munkával emeljék továbbra is a Szemészet színvonalát, ápolják, szeressék a lapot.

Hittel és bizalommal tekintünk a második évszázad elé.

Nónay Tibor főszerkesztő