Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-12-01 / 4. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. szemklinikájának (igazgató : Nónay Tibor egyetemi tanár) közleménye Az ideghártyaleválás megelőzése NÓNAY TIBOR Az élet minden területén ésszerű a zavarok, bajok elkerülése. A közegészségügynek egyik alapvető feladata a betegségek megelőzése. A fertőzések nagy része a rendszabályok pontos betartásával ma már elkerülhető. Balesetek, sérülések ellen is többé-kevésbbé módunkban áll védekezni. A betegségek egy nagy csoportjának — elsősorban melyeknek okát nem, vagy csak alig ismerjük — megelőzése nagyon problematikus. Ezen általános megállapítás vonatkozik a szembetegségekre is. Lássuk vajon a látást súlyosan veszélyeztető, hosszú kezelést igénylő ideghártyaleválás prevenciójában milyen lehetőségeink vannak, a szemorvos mit tehet annak érdekében. Figyelembe véve az ideghártyaleválás pathogenesisét, nem könnyű határt vonni, hol kezdődik s meddig tart a tulajdonképpeni megelőzés és mikor kell korai kezelésről beszélnünk. Végeredményben mindenkor a baj súlyosbodásának akarjuk útját állni. Elfogadva, hogy a leválást — kevés kivételtől eltekintve — az ideghártya szakadása okozza, igyekezetünknek arra kell irányulnia, hogy már a lyukképződést, beszakadást megakadályozzuk. Jól ismertek a szemnek azon elváltozásai, melyek a retinán folytonossági hiányt okozhatnak és vannak olyan körülmények, beavatkozások, melyek ugyanezen veszéllyel járhatnak. Vegyük sorra ezeket. Az ideghártyaleválásos betegek 50—60°/o-a nagyobbfokú rövidlátó ; viszont a myop fénytörésűek túlnyomó többségének retinája mégsem válik le. Milyen közvetlen kiváltó okok vezetnek leváláshoz, illetve szakadáshoz és miként kerülhetjük el ezeket. A leválást elősegítik a retina és az üvegtest degeneratív elváltozásai. Ezek jelentkezhetnek a széli részeken, vagy a sárga folt táján. Ha gondosan vizsgáljuk és szemtükörrel ellenőrizzük ezen betegeinket, szinte szemünk láttára alakul ki a leválás képe. Mivel a szemtükri ellenőrzés csak időszakos, viszont az egyén önmagának állandó kontrollja alatt van, nem hangsúlyozhatjuk eléggé a szubjektív észlelések megfelelő értékelését. Néha a betegek pontosan megfigyelik és jelzik a leválást röviddel megelőző jelenségeket. Értékelendők a rövidlátóknak mozgó homályokra, úszó foltokra, „koromszemcsékre” stb. vonatkozó, üvegtesti homályokra, esetleg vérzésre utaló panaszai. Ezeknek hirtelen megjelenése vagy fokozódása leválás veszélyére figyelmeztet. Egyik örökletesen rövidlátó betegünk, nagyon értelmes pedagógus, kinek egyik szemét leválás miatt már operáltuk, a másik szem látásának apró változásait pontosan regisztrálta, illusztrált feljegyzéseit a rendszeres szemtükri ellenőrzés során bemutatta. Egy alkalommal midőn az ideghártya még mindenütt alapjához feküdt, közölte „most fog leválni a retinám”. Pár nap múlva részleges leválást állapíthattunk meg. Mire tanít mindez bennünket ? A rövidlátóság egy része nem tekinthető egyszerű fénytörési eltérésnek. Szemtükri vizsgálat dönti el kik azok, akik a fenyegető ideghártyaleválás lehető megelőzése érdekében fokozott és rendszeres szemészi ellenőrzésre, esetleg kórházi felvételre szorulnak. Vizsgálatainkkal két döntő tényezőről kell pontos tájékozódást szerezni. Az egyik az ideghártya kóros elváltozásai, a másik az üvegtest állapota. Az ideghártya részéről kóroktanilag első helyen a széli részeken mutatkozó cystoid degeneration említendők. Jól ismert szemfenéki elváltozások, melyeknek enyhébb alakjai az életkor előrehaladtával mind gyakrabban fellelhetők. Rendszerint csopor-283
