Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-12-01 / 4. szám

Nem látjuk ennek a mozgásnak összetevőit. Ha csillagászati látcsőben fordított képben nézzük : látjuk a test különös ingásait, a testrészek egyenkénti mozgásait, szóval egyenként mindazt, amiből a menés összetevődik.

Ilyen körülmények között gyakran nehéz megítélni, hogy a látás szerve alapján nyert szemléletből mennyi függ közvetlenül az érzettől és mennyi ezzel ellentétben a tapasztalattól és gyakorlottságtól. Ehhez a nehézséghez kapcsolódik az a legfőbb elvi ellentét is, amely ezen a téren a kutatók között fennáll. Egyesek hajlandók igen tág teret adni a tapasztalatnak, kiváltképpen ebből vezetni le minden térszemléletet ; ezt az álláspontot nevezhetjük empirisztikus elméletnek. Mások elismerik ugyan a tapasztalat némi szerepét, azt vélik azonban, hogy bizonyos, minden megfigyelőnél egyformán jelentkező elemi szemléletek számára fel kell tételezni valamely veleszületett és nem a tapasztalaton alapuló szemléletek rendszerét. Ezt az álláspontot az előbbivel szemben az érzékszervi észleletek ncitivisztikus elméletének nevezhetjük.

Ebben a vitában véleményem szerint a következő alaptételeket kell szem előtt tartani.

Ha a képzet szót csupán a látott tárgyak emlékképére korlátozzuk, amelyeket nem kísér az adott pillanatban érzékszervi érzet,

a szemlélet szót a reá vonatkozó érzékszervi érzettől kísért észleletre, a percepciót pedig olyan szemléletre, amely semmi mást nem tartalmaz, csak azt, ami a közvetlenül jelenlevő érzékszervi érzetekből következik, tehát olyan szemlélet,, amely minden előbbi tapasztalatra vonatkozó emlékezés nélkül is létrejöhetne,

akkor először is világos, hogy egy és ugyanazon szemléletet a megfelelő érzékszervi érzetek a legkülönbözőbb mértékben kísérhetik, hogy tehát képzet és percepció a legkülönfélébb viszonyokban kapcsolódhat össze szemléletté.

Ha ismerős szobában tartózkodom világos nappal, akkor nagyon energikus érzetektől gazdagon kísért szemléletem van. Ugyanebben a helyiségben az esti félhomályban csak a világosabb tárgyakat ismerem fel, különösen az ablakokat ; de mindaz, amit tényleg felismerek, összeolvad a szobára vonatkozó emlékképeimmel, annyira, hogy még mindig képes vagyok a szobában szabadon mozogni és a tárgyakat megtalálni, még ha csupán bizonytalan árnyékképeket kapok is róluk, amelyek felismerésükhöz előzetes ismereteim nélkül már nem volnának elegendők. Végül a korábbi emlékképekre történő visszaemlékezés segítségével teljes sötétségben is tökéletesen ki tudom ismerni magamat benne, úgy, hogy a szemléleti kép az érzékelhető anyag fokozatos korlátozódásával mindinkább s végül teljesen a képzetbeli képbe megy át. Mozgásom mindenesetre annál bizonytalanabbá, szemléletem annál pontatlanabbá válik, minél inkább fogy az érzékszervi benyomás. Mindazonáltal nem következik be semmiféle törés, hanem az érzetek és emlékképek folytonosan kiegészítik egymást,, csak különböző mértékben.

De ha a szobát teljes napfénynél szemléljük is, már futólagos megfontolásból kiderül, hogy szemléleti képünk nagy része az emlékezés és tapasztalat adatain nyugszik. Megszokásunk a parallelopipedikus testek képeinek perspektivikus eltorzulásaira és árnyékaira nagy befolyással van alakjuk és nagyságuk megítélésében”.

Azt hiszem, eddigi tapasztalataink feljogosítanak annak a tételnek felállítására, hogy semmiféle kétségtelenül jelenlevő érzet nem küszöbölhető ki és nem nyomható el vagy győzhető le valamely értelmi cselekménnyel. Figyelmünket elfordíthatjuk ugyan az érzetekről, különösen ha gyengék és megszokottak, de amint figyelünk a külvilág azon viszonyaira, amelyek ezekkel az érzetekkel összefüggésben állnak, kényszerítve vagyunk az érzeteket észrevenni. Például elfeledkezhetünk bőrünk hőmérsékletének érzetéről, ha nem túl élénk, valamint azon érintésérzésekről, amelyeket ruhánk okoz, mindaddig, amíg egyéb dolgokkal foglalkozunk ; amint arra figyelünk, hogy meleg, vagy hideg van-e, nem vagyunk képesek többé a melegérzést hidegérzésre változtatni, azért például, mert tudjuk, hogy csak megerőltető mozgástól származik és nem a bennünket körülvevő levegő hőmérsékletétől. Éppígy nem tűnik el a nyomásra lótre-272