Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)

1964-12-01 / 4. szám

Már-már úgy látszott, hogy az újabb műtétről való lemondás, az emitt való állandó izgalom, károsabb, megterhelőbb, mint még egy operálás, ÍTgy látszott tehát, hogy el kell végezni a második szem műtétét is. Ez is simán ment, de ötödnapra megjött a bronchopneumonia. Az állapot legkomolyabban aggasztó volt. Legtöbbet az operáló szenvedett, folyton szemrehányást tett magának. Azonban mégiscsak gyógyulással végződött a dolog. Hogy meddig örült a hölgy maga kierőszakolta kétszemes látásának, nem tudni. De lehet hogy életének nem távoli vége később következett be, mint ha megtagadják a másik szem műtétét. Kivételes eset.

Valóban arra kell gondolnunk, hogy a régi mondás : senectus ipse morbus, nem mindig igaz. A lencse öregkori elborulása nem kórjelensége beteg szervezetnek, hanem élettani tünet, az öregedés szabályzerű velejárója, ami különböző életkorban köszönt be, akár az őszülés. A hályogműtét siker-százaléka is azért olyan jó.

Súlyos keringési elégtelenséget megoldhat heveny kétoldali glaukómának megoperálása akkor is, amikor a szív felerősítésére a látás veszélyeztetett volta miatt alig van idő.

Egy öregasszonyt dühöngővé tett nagyon fájdalmas glaukómás rohama. Az altatásban elvégzett szivárványkimetszés után kedves és szelíd beteggé lett, aki maga kérte a látásását visszadó hályogműtétet.

Az operáló ilyen esetekben különös gonddal latolgassa, mekkora a szemnek, a szervezetnek ellenálló ereje. A látás vágya erősíti az operálandót; ezt idős korban gyakrabban tapasztaljuk, mint a veszteségtől, a műtét kockázatától való félelmet. Sőt azt is mondhatjuk, ha a beteg sürgeti a műtétet, jobb teherbírására számíthatunk; rosszabbra, ha igen vonakodik. Azért nagyon sohase sürgessünk halasztható operálást. A betegnek koránál fogva megviselt lehet a szíve, érrendszere, ha nincsenek is fenyegető tünetek ; a szorongás erre utalhat.

Láttunk példákat rá, hogy a látás öröme, a sikeres műtét erőforrás az öreg, elaggott vagy beteg szervezet számára. Tapasztalhatjuk ezenkívül azt is, hogy kedvező élettani hatása is van a visszanyert látásnak. Öreg, elnyűtt hályogosok szinte megfiatalodnak, élénkebbek lesznek. Ez azzal is magyarázható, hogy a fény, mint életinger újra teljes mértékben érvényesül az anyagcserében a retinán, hypothalamuson át (Hollwich, Badnót).

Mikor az élet végén is lehetséges és ajánlható műtétekről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy kivételes feladatokról van szó. Ezért történik különös gonddal az operálandó előkészítése is. Szokásos betegvizsgálatot szívesen olyan kartárstól kérünk, akikben legjobban megbízunk, mert öregek teherbírását, sok tapasztalat alapján, jó érzékkel ítéli meg.

Sohasem operálunk késői években azért, hogy a szürkehályog „érettségét” megvárjuk. Amennyiben tőlünk függ, megoperáljuk a kevésbé használható szemet akkor, mikor a jobban látó kezd munkára alkalmatlanná válni. Legkevésbé várunk, ha rajtunk fordul, a „túlérettség” stádiumáig, a vele fenyegető műtéti bonyodalmakig. A halogatást azért sem szeretjük, mert az aggodalom és türelmetlenség együtt nő a várakozás idejével. Szabály tehát hogy ne beszéljünk műtétről, míg hamarosan sorra nem kerül.

Megemlítem még, hogy öregkorban gyakran kisebb műtétek is sokat segíthetnek. Szemhéjbefordulás és kifordulás ellen jól kidolgozott műtéteket ismerünk. Ezek meg tudnak szüntetni állandósuló hurutos panaszt, könnyezést, idegentest-érzést, a velejáró ekcémát is. így válhat újra zavartalanná, könnyűvé az olvasás.

Az öregek sok gondot és türelmet várnak és érdemelnek orvosaiktól. Ezt említenem sem kellene, ha nem merülne még fel néha olyan gondolkozás,

266