Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-03-01 / 1. szám
A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye. (Igazgató: Poros Péla egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) Pharmakologiai vizsgálatok isolált emberi musculus sphincter iridisen* IAKÁIS ISTVÁN Az isolált intraocularis izmokon végzett pharmakologiai kísérletek kezdete Wessely nevéhez fűződik, de a részletes vizsgálatokat Poos vezette be. Az ő alapvető munkája óta sokan foglalkoztak a szem sima izmainak pharmakologiájával, és ezek a kísérletek mind a mai napig nem tekinthetők lezártnak. A kísérletek általában laboratóriumi és vágóhídi állatokon történtek. Az így kapott eredmények természetesen nem vihetők át minden fenntartás nélkül az emberi szemre. A kísérletekben használt gyógyszerek hatásmechanizmusa általában azonos az emberi szemen való hatásmóddal, de az ingerküszöb értékek még az egyes állatfajok között sem mindig megegyezőek. Saját eddigi kísérleteinkben is tapasztalhattuk, hogy nvulak irissphinctera kevésbé érzékeny acetylcholinnal szemben, mint pl. a sertésizom. Ez párhuzamba hozható azzal, hogy a nyúl corneahámjában lehet az emlősök között a legnagyobb töménységben acetvlcholint kimutatni (Brücke, Hellauer és Umrath). A réssé szűkülő pupillájú állatok keskeny és széles irisrészéből kimetszett dilatator sectorok is egymástól eltérően viselkednek egyes gyógyszerekre (Rüegg és Hess). Míg emberi sugárizmon több kísérlet történt, isolált emberi irisizmon csak elvétve találunk közleményt pharmakologiai vizsgálatokról. Ennek oka az lehet, hogy az emberi irissphincter súlya kb. fele a laboratóriumi kísérleti állatokénak, így az amúgy is igen finom metodika további érzékenyítését igényli. Kísérleti állatok isolált izmain eddig elvégzett vizsgálatainkkal párhuzamosan különböző okokból enucleált emberi szemek irisizmain is végeztünk pharmakologiai és physiologiai megfigyeléseket állatkísérleti eredményeinknek az emberi szemre való alkalmazhatóságának bizonyítására. A következőkben ezen vizsgálatainkról kívánunk beszámolni. Kísérleti módszerünk lényegében megegyezett az állati izmoknál alkalmazottal (Boros és Takáts, 1.). Az effectus regisztrálásának módja az évek folyamán történt módosításoknak megfelelően változott. Kezdetben az izom tónusváltozását a physiológiában alkalmazott kétkarú emelő rajzolta kormozott papírra. A kar kiegyensúlyozása esetén ezen módszerrel is kielégítő eredményt kaptunk. (A görbe demonstrálhatósága céljából utánhúzást kellett alkalmazni.) Később rugalmas rézdrót hajlásút (Hess), majd saját módszerünk bevezetése után (Boros és Takáts, 4.) óra hajszálrugójának az izomerő hatására történő spirálszerű kinyúlását figyeltük mikroskóp alatt. A hajlást vagy kinyúlást, illetve ennek csökkenését mérőoculár jelzéseivel mértük 15—30 másodpercenként. Változtatni kellett az állati izmokhoz képest az előfeszítés mértékét, melynek meghatározása meglehetősen nehéz. Saját módszerünkkel az izom hosszúságának 0,05 mm-es változását regisztrálni tudtuk. A szemek 4—10 órával az enucleatio után kerültek feldolgozásra, addig a csarnokba adott oxygennel -\-4,0 fokon tartottuk őket. Adrenalinhatás Melanosarcoma miatt enucleált szem musculus sphincter iridise 10~1,0— —10 6'° g/rnl higítású adrenalinra elernyed. Ezen kísérleti eredmény azt mutatja, hogy az emberi pupillaszűkítő izomnak is van gátló sympathicus beidegzése (1. ábra). * Boros Béla egyetemi tanár 60. születésnapjának tiszteletére írt közlemény. 19
