Szemészet, 1964 (101. évfolyam, 1-4. zám)
1964-06-01 / 2. szám
térirányát egy időben észleli a beteg. Az ismertetett jelenségeknek, um. suppressiós scotoma, diplopia, triplopia, nemcsak diagnostikai, hanem prognostikai jelentőségük is van, és így megszabják a conservativ, sőt némileg a műtéti kezelést is. 3. Az esotropiák (convergens kancsalságok) Az esetek 9/10 részét teszik ki. a) A manifest esotropiáknak mintegy a fele tisztán, vagy részben accommodativ. Parks a múlt évi amerikai Kancsalsági Symposiumon gyakoriságát 50%-ban adja meg, saját statisztikánk ezzel egyező. Kvatova szerint az esetek 2/3 része accommodativ. Kettesy, aki újabban Donders tanait újította fel, az arányt szintén 70 %-ra teszi s úgy találta, hogy e gyermekeknek cycloplegiában 2—6 D közötti, átlagban 3,5 D hypermetropiáj uk volt. Az ilyen fokú hypermetropiának szerinte annyiban van aetiologiai jelentősége, hogy az éleslátás igénye folytán az alkalmazkodás a relatív alkalmazkodási tehetség positiv oldalát (mely kb. 3,5 D) erősen megterheli s így nem lévén biztosítva a relatív accommodatio kényelmes fenntartása, könnyen áll be esotropia. Az angolszász iskolák s az oroszok közül Bjelosztockij és munkatársai nem annyira a relatív alkalmazkodási tehetségnek tulajdonítanak kóroki szerepet az esotropiában, mint inkább az alkalmazkodáshoz kapcsolt relatív divet gentiatehetségnek. Szerintük az alkalmazkodás és összetérítés dissociálhatóságán múlik, hogy a túllátó gyermek kancsallá lesz-e, vagy sem. Б helyütt az accommodativ esotropia kezeléséből csak az üvegrendelésről emlékezünk meg. Általánosan elfogadott elv, hogy a cycloplegiában mért hypermetropiát teljesen ki kell corrigálni, sokan azonban az alkalmazkodási tonus fenntartása végett a teljes túllátásnál 0,5—1 D-val gyengébb üveget adnak. Kettesy és mások inkább kissé túlcorrigálják. Klinikánkon apró gyermekeknek teljes, nagyobbaknak a teljesnél 0,5—1 D-val gyengébb correctiót adunk s az üveget lehetőleg még a cycloplegia tartama alatt kezdjük viseltetni, ha pedig nehezen szokja meg a gyermek, úgy néhány héten át hetenként egyszer 0,2% atropint cseppentenünk. Üveget, ha szükséges, kivételesen már féléves korban is rendelünk. Az állandó üvegviseléstől a szemek kiegyenesedését várjuk. Ha ez fél év alatt nem áll be, úgy az accommodativ strabismus e nem-accommodativ maradék szögét — feltehetőleg — az izmokban és környezetükben létrejött secundaer elváltozások tartják fenn, amelyeket csak műtéttel lehet megoldani. b) Üveggel távolra párhuzamossá tett szemeken, de emmetropia mellett fennálló párhuzamosság esetén is jelentkezhet közelrenézéskor esotropia. Ez az összetérítési túlsúlynak, convergentia-excessvsnak nevezett állapot tk. szintén accommodativ kancsalság, mivel a közelretekintési accommodatióhoz társul a túlconvergentia. A convergentia-excessus helytelen accommodatio-convergentia arányt jelent. Jól fejlett relatív divergentia-tehetség esetén a befelétérés rejtett marad : esophoria, kisgyermekeknek azonban gyakran még fejletlen a fusiós divergentiájuk s így nem tudják kiegyenlíteni a túlconvergentiát, amely közelretekintési esotropiaként jelentkezik. Ma — már csak gyakoriságánál fogva is — nagy jelentőséget tulajdonítanak az accommodatio-convergentia aránynak. Saját anyagunkban a hypermetrop esotiopoknak közel 70%-ában szerepelt közeiretekintéskor fokozódó esotropia, Parks hasonlóan kb. 60 %-ot említ. A közeltekintéskor fokozódó esotropia rendszerint nagyobb lefelé mint felfelé tekintéskor : V-syndwma (a V a szempár helyzetének alaki utánzása). E jelenséget már régebben is megfigyelték. Urreti—Zavalia és Urist írták le 1948-, illetve 1951-ben. A találó A- és V-syndroma elnevezést Costenbader és Albert kreálták 1958-Ъап s azóta az irodalomban e néven szerepel. A convergéntia-excessust a convergentia-reflex rendellenességének tartják. A serdülőkor után gyakran normalizálódik ugyan, mégis fiatalabb gyermekeken kezelést igényel, mert maradandó másodlagos elváltozásokat okozhat. Alfred Graefe már fSőS-ban kifejtette azt a véleményét, hogy a túlconvergentiát nem a valóban kifejtett alkalmazkodás hozza létre, hanem az alkalmazkodás idegimpulsusa vált ki fokozott convergentia-reakciót. Javai úgy vélte, hogy a szemlencse peripheriás, mesterséges megdomborítása vítján csökkenteni lehetne az accommodatiós impulsushoz társuló convergentiát és erre a célra a pilocarpint használta. Ezt a kezelést 1949-ben Abraham a cholinesterasebénító DFP alkalmazásának formájában újította fel. Azóta e kezelési mód szerte a világon elterjedt. Mi a hazai Chinorthot használtuk igen sok esetben jó eredménnyel. Igen nagy hígításokban évekig is adható helyi és általános mellékhatások nélkül. Az alkalmazkodási impulsus csökkentésének másik eszköze a bifocalis szemüveg, amit nálunk újabban Kettesy is ajánlott. Ezzel az eljárással kb. 13 éves tapasztalatunk van s azt kedvezőnek mondhatjuk. 109
