Szemészet, 1963 (100. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
1 данного заболевания является следующие симптомы: Изменения пограничной мембраны стекловидного тела, высочный нижний ретиношкиз, цистовидная дегенерация жельтого пятна, явления тапеторетинальной дегенерации. Эти симптомы присутствуют симметрично в обеих глазах до возникновения кровоизлияний, поэтому их обычно удается отдиференциовать от перифлебита сетчатки, хотя патогенез этих заболеваний имеет родственные черты. Kahán, Ágost, Karola Juhász and Nándor Bauer: Vitreoelinal Degeneration, a Possible Cause of Juvenile Vitreous Haemorrhages. Four cases ov vitreal haemorrhage in young people due to vitreo-retinal degeneration have been observed. The syndrome consists of characteristic alterations of the vitreous membrane (1), retinoschisis in the lower temporal region (2), cystiod degeneration of the macula (3), and tapero-retinal degeneration (4). This clinical entity may be discriminated from retinal periphlebitis of, mostly, tuberculous origin for the early rymmetric presente in both of the syndrome anticipates haemorrhage. Kahán, Ágost, Karola Juhász und Nándor Bauer: Vitreoretinale Degeneration als eine mögliche Ursache juveniler Glashörperblutungen. Das Symptomenkomplex der vitreoretinalen Degeneration umfasst charakteristische Veränderungen der Glaskörper-Grenzmembran, eine temporal-unten gelegene Retinoschisis, cystoide Entartungsherde in der Maculagegend und taperoretinale Degeneration. In 4 Fällen von juveniler Glaskörperblutung wurde vitreoretinale Degeneration vorgefunden. Da die geschilderten Erscheinungen an beiden Augen symmetrisch bereits vor der Blutung zugegen sind, ist das Krankheitsbild im Grossteil der Fälle gegen die tuberkulöse Periphlebitis retinae nicht schwer abzugrenzen, obschon in der Pathogenese der beiden Krankheiten gewisse Ähnlichkeiten bestehen. A deberceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató : Kettesy Aladár, az orvostudományok doktora, egyetemi tanár) közleménye Аж uvea-trabeeularis rendszer beidegzése V A L U LÁSZLÓ A trabecularis rendszer anatómiájával, pathologiájával, valamint a csarnokvízkeringésben, a szemnyomás szabályozásában és a glaukoma pathogenesisében játszott szerepével az utóbbi 2 évtizedben sok közlemény foglalkozott. Lényegesen kevesebb és csak néhányra tehető a csarnokzug beidegzését érintő munkák száma. A beidegzéssel kapcsolatos egyes kérdések még nyitottak, illetve vitathatók. Régebbi szerzők a trabecularis rendszert két részre osztották, egy scleralis és egy uvealis rendszerre. A topographiai és működési viszonyoknak jobban megfelel Allen, Braley és Burian felosztása. A szomszédos szövetekbe való átmenetnek megfelelően 3 réteget különböztetnek meg : a meridionalis V. fírüclee-iv.omma 1, a sugártest körkörös izomkötegeivel, valamint az irisgyökkel szomszédos réteget. A trabecularis rendszer rombikus csoportokból álló rácshálózata elől a DescemetAvÁvtyhhsk és a szaruendothelbe megy át. Hátul a sugártesttel és a sclera sarkantyúval, valamint a lig. pectinatum útján az irisgyökkel áll összeköttetésben (Asthon 1956, Rohen 1957, Unger 1957, Kurus 1958 stb.). A trabecularis rendszer és a suprachorioidea szoros topographikus és functionalis kapcsolata miatt a vizsgálati eredmények értékelésénél a suprachorioideát is figyelembe vettük. A csarnokzug idegeit először Boucheron (1890) írta le nyulakon. Kolmer (1936) sériametszeteken dús hálózatot talált, de azok eredetét nem tudta tisztázni. Vrabec (1954) sűrű, aequatoriális irányban kihúzott ideghálózatot, valamint sok idegvégződést talált a trabecularis rendszerben. Kimutatta, hogy finom rostocskák penetrálnak a Schlemm-csatorna falába. Holland, 8 T
