Szemészet, 1963 (100. évfolyam, 1-4. szám)

1963-03-01 / 1. szám

szólni nem lehet. Az ERG a retina látósejtjeinek együttes tevékenységét, állapotát juttatja kifejezésre. Nyilvánvaló, ha ezt a functiót valamilyen okból kifolyólag károsodás éri, ez az elektromos jelenségben mindjárt mutatkozni fog. Például diabetesben alacsonyabb a b-potential ; vagy ágtrombosisnál, arterioscleroticus szemfenéken, ablatio-ellenes műtét után stb. a b-hullám nagyságából következtetni lehet a betegség prognosisára, illetve az ideghártya visszafekvésére, működésére stb. — Lehetőségeink nem olyanok, hogy az ERG görbéinek keletkezési helyét kutathattuk volna, azonban a Kettesy-féle cyclanaemisatio előtt és után felvett ERG-ок is azt látszanak bizonyítani, hogy a retina vérellátásának, anyagcseréjének helyreállítása, normalizálása által a b-hullám magassága emelkedik, vagyis igazolja Lebegyinszkij és Pejmer felfogását.

Cyclanaemisatiót rendszeresen végzünk glaukománál, (Valu egyik közleményében 107 eset eredményeit ismerteti), atrophia nervi optici minden típusnál és az utóbbi időben deg. pigmentosa retinae-nél is (Lauber és Sobanski elgondolása alapján). Hatásmechanismusa valószínűleg a következő : a sugártest sorvasztása vagy ereinek, idegeinek sértése által a vérellátás szűkítésén keresztül csökken a csarnokvíz-termelés, ami a szem elvezető apparátusára kisebb megterhelést ró s így feladatát jól el tudja látni. A 40 Hgmm-ig emelkedő szemnyomást 10—15 Hgmm-el a legtöbbször tartósan sikerült vele csökkenteni, illetve a retina vérellátását normalizálni, ami az ERG-ban is kifejezésre jutott. Tudjuk, hogy glaukománál az ERG nem egységes. Simplex típusnál lehet subnormális, normális és supernormális is (Henkes, Karpe, Francois). Vanysek 35 glaukomás szemet vizsgálva 24%-ban normális, 70%-ban subnormális és 6%-ban supernormális b-hullámot kapott. A mi vizsgálatainknál is 0,20—0,56 mV között váltakoztak az értékek. Megfigyeltük 16 esetben műtét előtt és után az ERG-iás görbe viselkedését. Műtét után a b-hullám 75%-ban 0,03—0,13 mV-ot emelkedett, 25%-ban pedig 0,03—0,07 mV-ot csökkent. Megemlítjük, hogy ez utóbbiak a normálisnál alacsonyabb szemnyomással hagyták el klinikánkat. (Egy esetben Holth I. műtét történt.) Tehát úgy látszik, a csökkent tensio a retina vérellátását és funkcióját ronthatja is. Az is megfigyelhető, hogy glaukomásoknál általában a b-hullám kezdetéig terjedő latentia idő, valamint a b-hullám időtartama a normálisnál valamivel több (lásd 1., 2. és 3. ábrát).

A műtét eredményességét, illetve a retina vérellátásának javulását jobban mutatják az ascendáló atrophia nervi optici alkalmával végzett ERG-iás vizsgálatok. Nyilvánvalóan azért, mert itt a retina anyagcseréje eléri a normális viszonyokat. Lauber és Sobanski véleménye szerint tabeses atrophiánál, mely a descendáló formához tartozik, a folyamat rosszabbodásának oka, hogy az art. centr. rét. distolés nyomása a normális érték alá süllyed. Ilyenkor a nagyobb retinális vénákban is alig éri el a nyomás a 20 Hgmm-t kitevő intraocularis értéket. A capillarisokban még ennél is kevesebb. Ezért az ideghártya táplálkozási zavara, valamint az opticusrostok ascendáló típusú atrophiája jön létre. Valószínű ez történik más aetiologiájú atrophiában is. ERG-iás vizsgálatot 9 ascendáló esetben végeztünk műtét előtt és műtét után. Mindig azt tapasztaltuk, hogy műtét után a b-hullám 0,05—0,34 mV emelkedést mutatott. A b-potential növekedésével egyidőben valamivel csökkent a b-hullám kezdetéig tartó latentia idő és valamivel több lett a b-hullám időtartama (lásd 1. és 4. ábra). A descendáló formánál érdekes módon csak a b-hullám látencia idejének kiadós megrövidülését láttuk.

A két betegségnél ugyanazon műtét kapcsán azért van ilyen lényeges eltérés, mert glaukomában a nagyobb szemnyomás miatt valószínű károsodik a pigmenthámot tápláló choriocapillais rendszer is, míg atrophiánál nem.

34