Szemészet, 1963 (100. évfolyam, 1-4. szám)

1963-03-01 / 1. szám

A 26-ból 2 szem visusa nem javult, sőt rosszabbodott a kezelés végére. Mindkettő friss, egy hétnél nem régibb k. e. volt. Egyik esetben (19. sz eset) a látásromlást a kezelés alatt további friss gócok keletkezése magyarázta, másik esetünkben (20. sz. eset) új gócok nem keletkeztek, a funkció romlását a páracentrális helyzetű, széteső gócok révén keletkező erősebb káprázás okozhatta. Utóbbi esetünk az emetin kúra után dionin és cortison utókezelésre 1,0 visussal gyógyult. További két friss esetet táblázatunkban nem szerepeltettünk, mert a szarucentrumot kímélő gócok látásromlást nem okoztak és mindkét eset látásélessége változatlanul jó volt a kezelés és a későbbi megfigyelés egész tartama alatt.

Részletesebben szeretnénk ismertetni O. 8. esetét (o. d. = 7., o. s. = 8. sz. eset). Dg.: conjunctivitis epidemica о. utr.; emiatt hypermangános szemcseppel (1 : 5000) és terramycin kenőccsel kezelték. Két héten belül conjunctivitise mindkét oldalon már gyógyult, amikor mindkét szemén gyorsan fokozódó látásromlást figyelt meg, melyet friss, centrális, k. e.-s szaruhártyagócok okoztak. Terramycin, dionin, sárga higanykenőcs kezelés ellenére látása csaknem négy héten át fokozatosan egyre romlott (У = o.d.: 0,25, o.s.: 0,20). Minden helyi kezelést elhagytunk, csak emetin inj.-t kapott. Az első inj. után 2 nappal У : 0,5, 0,6-ra, az ötödik inj. után 2 nappal V: 0,7, 0,8-ra javult.

Egy másik esetünk, melyet kiemelve tárgyalunk friss k. e. volt (22. sz. eset). Osztályunkon észleltük fülelőtti nyirokcsomóduzzanattal jelentkező baloldali conjunctivitis epidemicaját. A gyulladás %%-os chloramphenicol szemcseppre másfél hét alatt javult (terramycint nem tűrte). A kötőhártyai izgalom ideje alatt a szaruhártyalelet réslámpával vizsgálva negatív volt. A conjunctivitis megszűnte után egyik napról a másikra jelentkező nagyfokú látásromlást (V : 0,1) számos, friss k. e.-es szarugóc magyarázta. A keratitis jelentkezése után két nap múlva adtunk először emetint. A visus már a 4. inj. után 1,0 lett.

Néhány esetben sikerült tisztáznunk a k. e. keletkezésének körülményeit. Sokszor volt a gyulladás oka a szaruhártya hámsérülése (cornealis idegentest eltávolítás, szemnyomásmérés). Tapasztalatunk szerint a sérülést követő 10—12. napon jelentkeztek a gyulladás első tünetei és a conjunctivitist 7—14 nap múlva követte a keratitis.

A szaruhártya érzékenységét — egy eset kivételével — minden esetben többékevésbé csökkentnek találtuk.

K. e.-s betegeinknek ritkán adtunk pupillatágítót, mert ciliaris belövelltséget csak igen mérsékelt formában, inkább a friss esetekben észleltünk. Az egyoldali elváltozásoknál megfigyelhettük, hogy a beteg oldalon a pupilla általában azonos tágasságú volt, mint az ép oldalon. 28 szemből mindössze (5 szembe cseppentettünk tágítót és legtöbbnyire homatropin, vagy 1—2-szer scopolamin cseppentés elegendő volt.

Említésre méltó, hogy 4 esetben k. e.-val egyidejűleg a szaruhártya hátsó felszínén preacipitatumok jelentkeztek anélkül, hogy ciliaris pír kísérte volna e jelenséget (vírus eredetű cyclitis ?). Az izzadmánylecsapódások rövid idő alatt pigmentálódtak, a felszívódási készségük jó volt. Érdemes megjegyezni, hogy 4 cyclitisszel szövődött esetünkből 3 glaukomás volt (11., 12. és 25. sz. eset). Két, utóbbihoz hasonló esetet a járvány kapcsán más is megfigyelt (7). Feltételezhető, hogy a glaukomás betegek k. e.-ja azért jár gyakrabban praecipitatumok képződésével, mert az egyébként enyhe, ciliaris belövelltség nélküli, következményes uvealis izgalomban a glaukoma miatt adott pilocarpin a corpus ciliare ereinek permeabilitását tovább fokozza.

Az emetin hatásmechanizmusát Jorda és mtsai (4) vizsgálták. Állatkísérletben más analgeticumokhoz hasonló, hőingerléssel szembeni, elsődleges fájdalomcsillapító hatást nem tudtak kimutatni. A patkány-talpon előidézett hyaluronidase-duzzanatot lényegesen, ellenben a fehérje-duzzanatot minimálisan, nem értékelhetően csökkenti az emetin. A Selye-féle formalingyulladást a phenylbutazonnál erősebben gátolja. Ebből az összehasonlító vizsgálatból érdemes kiemelni, hogy az emetin — már a kísérletek második napján — jóval erősebben csökkenti a formalingyulladás pírját, mint a phenylbutazon és 10. napon a patkányok talpán a formalin okozta fekélyesedés az emetin hatására alig észlelhető, míg ugyanezek a tünetek a plienylbutazonnal kezelt esetben súlyosabbak voltak, mint a kezeletlen controllcsoportnál. A virocid hatást Jorda és mtsai feltételezik, de erre vonatkozó vizsgálatokat nem végeztek.

31