Szemészet, 1963 (100. évfolyam, 1-4. szám)

1963-03-01 / 1. szám

Nécsei, Pál: Contributions to the Changes of the Conjunctival Epithelial Cells in Epidemic Keratoconjunctivitis.

In epidemic keratoconjunctivitis the epithelial cells as well as other cell-types of the coniunctiva undergo vacuolisation. In the majority of cases vacuolisation culminates between the third and tenth day from the beginning of the disease. It is supposed that this period is that of the greatest contagiousness and of the best accessibility to local therapy. Subsequently, beneath the regenerated, normalized epithelium the process may go on. The possibility that vacuolisation is in connection whith some proteolytic enzyme cannot be excluded. The tin granules found in the epithelial cells —if inclusion bodies have to do at all with pathogenesis—may be regarded as inclusion bodies of epidemic keratoconjunctivitis. Histology is specific for the disease during the discussed period, it may assist differential diagnosis.

Nécsei, Pál: Beitrage zu den Veränderungen der Bindehaut-Epithelzellen bei Keratoconjunctivitis epidemica.

Bei Keratoconjunctivitis epidemica erfahren die Epithelzellen und die übrigen Zellen der Bindehaut vakuolare Veränderung. Die Vakuolisation erreicht ihr Maximum am 3—10 Tage nach Beginn der Erkrankung. Es ist annehbar, dass die Anstekkungsfehigkeit während dieser Periode am grössten ist, wie auch die Lokaltherapie am wirksamsten. Nachher kann unter der regenerierten, normal gewordenen Epithelschicht die Krankheit weiter bestehen. Es ist nicht auszuschliessen, dass am Zustandekommen der Vakuolisation irgendein proteolytisches Enzym einen Teil hat. Die in den Epithelzellen auffindbaren Körnchen können — falls Einschlusskörper über-A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemkliniká jának (Igazgató : Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) és a Honvéd Közegészségügyi és

Járványügyi Állomás közleménye

A keratoconjunctivitis epidemica zárvány testjeinek kimutatása immunofluorescens módszerrel

(Előzetes közlemény)

IMRE GYÖRGY, KO ROHM ÁROS IMRE, GECK PÉTER

Keratoconjunctivitis epidemicás betegek kötő- és szaruhártyájának hámsejtjeiben Wright talált először zárványtesteket 1930-ban. Azóta több hasonló közlés jelent meg (zur Nedden, 1938 ; Maumenee és mtsai, 1945; Sie-Boen- Lian, 1948; Silva, 1948; Lepri, 1950 ; Hofmann, 1955 ; Nécsei, 1962) és a jelenlegi járvány során a budapesti II. Szemklinikán mi is megtaláltuk ezt a zárványt (Imre, Korchmáros, Opauszki, 1962). Több mint 100 Giemsával festett kaparékot vizsgáltunk meg és a betegség első 10 napjáról származó kaparékok 85%-é,ban találtunk zárványt a kötőhártyahámsejtek plasmájában. A zárvány Giemsával egyneműen kékre festődik, kerek vagy ovális alakú, nagysága változó, néha a kis lymphocyták nagyságát is megközelíti. Ha közvetlenül a sejtmag mellett helyezkedik el, annak szélén gyakran kis behúzódás látható. (1. és 2. ábra) Egy sejtben néha több zárványtest is van, a a nagyobbak néha apró rögökből állónak látszanak. Ép kötőhártyáról és más kötőhártyagyulladásokból származó kaparékokban hasonló zárványt nem találtunk, és mert a trachomás zárványtól is jól elkülöníthető, ezért véleményünk szerint ez a vizsgálat differenciál-diagnosztikai célra is jól felhasználható.

Az a kérdés, hogy a keratoconjunctivitis epidemicában található zárvány a kórokozó cytotoxicus hatására keletkezik vagy magának a vírusnak telepe, már több szerzőt foglalkoztatott, de jelenleg csak annyi bizonyított, hogy a zárvány valamilyen kapcsolatban áll a vírussal. Hofmann (1955) pl. metilzöld-pironin festéssel és Feulgen-próbával csak annyit tudott megállapítani, hogy a zárvány nukleinsavakat tartalmaz.