Szemészet, 1963 (100. évfolyam, 1-4. szám)

1963-03-01 / 1. szám

A beszűrődések feltisztulása nagyon lassan történik. A betegek túlnyomó többségénél még ma is jól megfigyelhetők a homályok. Vékonyodásuk, majd feltisztulásuk ugyanúgy megy végbe mint az előző csoportnál.

Friss, 1—2 napos esetekben, mikor csak a kötőhártya tünetek domináltak, kezdetben rövid ideig (6—12 óráig) a szaruhártyahám borús volt. Lefelé nézetéskor, rendszerint XIlh tájon, a limbustól a centrum felé húzódó idegágat figyelhettünk meg akkor, amikor a szaruhártyában beszűrődés még nem mutatkozott. Az idegágat vagy felületesen, vagy a substantia propria elülső középső harmada határán, néhány esetben a Descemet hártya előtt húzódva láttuk. 6'—12* múlva vagy később az idegágak meg is szaporodtak. Körülöttük vagy végződésükben megjelentek a típusos beszűrődések ott, ahol az ideg a Bowmann hártyát átfúrja. Az idegág az infiltratum közepében végződött. Véleményünk szerint ez a beszűrődés „magja', „centruma”, mely a legtovább festődik, és ez a terület, mint már említettük az, amelyik legkésőbb tűnik el, mint ,,homály”.

Az idegek megjelenését már E. Fuchs is megfigyelte. Véleménye szerint az idegek körül elhelyezkedő nyirokutakban a lympha felszaporodik és a fénytörési viszonyok megváltozása miatt válik láthatóvá az ideg. A csökkent érzékenységet a lympha felszaporodása következtében kifejlődött, és az idegekre ható nyomásnak tudja be. Eseteinkben mi is megfigyeltük azt, hogy a Descemet ráncok néha valóban úgy látszanak, mintha folyadékkal telt „durva csatornák” volnának, sőt néhány betegnél kétséget kizáróan ebben a Descemet ráncban láttunk lefutó idegágat. Számításba véve, hogy Fuchs a kórképet 155P-ben írta le (gyertya vagy egyéb fényforrást használt), csak lupéval dolgozott, megérthető a tévedés. A réslámpa felfedezése után (Gullstrand 1911) Koepe (1917), majd számos más szerzők foglalkoztak a kórképpel, de csak hivatkoznak a Fuchs által megfigyeltekre.

Mint a fentiekből látható a Magyarországon 8 hónapja tartó járvány főbb vonásaiban megegyezik a Stellwag, Adler, Beüss és Fuchs, valamint mások által leírt kórképpel. Dimmer (1905) eseteitől az eltérést conjunctivalis belövelltség hiánya és a beszűrődésekhez húzódó ereződés jelenti. Ezt nem tapasztaltuk.

Jancke 1942-ben felveti, hogy a keratitis punctata superficialis, nummularis, maculosa centralis, epidemica stb. diagnosisok egységes kórképet takarnak. Klinikailag véleményünk szerint jogosult a megjelenési formák egységes megítélése, elsősorban járványügyi, de klinikai szempontból is. A kórokozó kitenyésztése a budapesti járványban eddig még nem sikerült, de bárhogy is alakuljon a tenyésztés, egy bizonyos, hogy a kórokozó vírus. A szaruhártya szövődményeket eddig 2%-os acetylchoíin cseppel, ill. kenőccsel befolyásolhattuk legjobban. Ezzel arra a már 1555-ban Ransohoff által felvetett kérdésre adhatunk positiv választ, hogy — figyelembe véve az érzékenységcsökkenést is — a kórokozó vírus neutrop természetű.

Irodalmi adatok szerint keratoconjunctivitis epidemica fertőzés a szokásos laboratóriumi állatokra (nyúl, egér, patkány, macska, kutya) nem vihető át. Ennek ellenére K. Wakui 3 és 5-as típusú adenovirus törzs és HE-La kultúra ismételt subconjunctivalis injectiójával a cornealis idegágak felett vagy körül

4/a-b ábra

16