Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
Bár a Halberstädter Prowaczelc-féle záradék, ahogy Poleff is írja, a trachoma lefolyása közben igen labilis, amíg víruskutatóink nem tudnak valamely gyakorlati értékű trachomapróbát kitalálni, a fertőzőképesség mikroskopos kritériuma a záradékpositivitás marad. Feltűnő, hogy amíg a két világháború közti években igen gyakran (80—90 százalékban) találtunk záradékpositivitást, addig ma kifejezett kórkép esetén sem találunk záradékot, vagy csak igen ritkán. A trachoma manapság előforduló megszelídült formájában pedig jóformán sohasem. Friss trachomás, a trachoma I. stádiumában levő beteget pedig, akinek kötőhárytáján záradék mindig található, igen ritkán látunk. Tekintettel a fent vázolt kevés záradékpositiv esetünkre, klinikánkon kezelt három beteg megérdemli a figyelmet. E három betegünknél sima heges kötőhártya és obliterált erekből álló pannus mellett csak néhány mélyben ülő csomó tette indokolttá a kórházi kezelést. (Lásd 2. ábra.) Ezeknél legnagyobb meglepetésünkre igen sok typicus elrendeződésű és festődésű záradékot találtunk. (Lásd 3., 4., 5. ábrák.) Összevetve a fentebb felsorolt irodalmi adatokat saját mondhatmint közismert, minden aktív stádiumban fertőzőnek tartjuk, a ritkán megfigyelhető záradékpositivitás különösen erős fertőzőképességet jelent. A heges trachomát különösen, ha környezetükben friss megbetegedés fordul elő, figyelemmel kell kísérni, mert ezek néhány százalékban fertőzőképesek lehetnek. Amennyiben pedig a legminimálisabb recidiva jelentkezik, akkor fertőzőképességük felülmúlhatja a kifejlett kórképek fertőzőképességét is. Összefoglalás A szerző három olyan heges trachomás beteg kötőhártyáján, akiknél csak minimális tünetek mutatták a betegség aktivitását erős záradékpositivitást talált. Megvizsgálta 100 ún. durva heges kötőhártyájú beteg ecsettel megfigyelésünkkel juk : A trachomát, 2. ábra 6
