Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-03-01 / 1. szám
anastomisáló ér látható. Itt a cornea úgy elvékonyodott, hogy vastagsága a normális corneának legfeljebb 1/8-a. Jól megítélhető ez abból, hogy egymás alatt nem futnak erek, mert a cornea alig vastagabb mint egy szabadszemmel is látható ér vastagságának kétszerese. A tágulás centrális határa krétafehér vonal, melyről sejthető, hogy apró pontokból áll, de kisebb nagyítással teljesen egyneműnek látszik. A centrális területben a szaruhártya, réslámpával jól átvilágítható és a parenchymában mindenütt igen apró, szürkés-fehér pontocskák figyelhetők meg, melyek a felületes rétegben valamivel ritkábbak és kisebbek mint a Descemet körül. A hám mindenütt ép. Fluoresceinnel festődés nincs. A cornea a tágult részen érzéketlen a centrális rész érzékenysége is erősen csökkent. Sajnos, a beteget részletesen kivizsgálni nem tudtuk, mert 2 napos klinikai tartózkodás után családi okokból hazament és azóta ismételt felszólításunkra sem jött vissza. Esetünket ennek ellenére érdemesnek tartjuk közlésre, mert egy eddig le nem írt új tünettel gyarapíthatjuk a Terrien-betegség symptomatológiáját. Ez pedig a centrális, normalis vastagságú cornearész elszürkülése. Véleményünk szerint ez a betegség végső szakaszában keletkezhet valószínűleg akkor, ha a széli részek extrem kitágulása és elvékonyodása miatt a centrális rész táplálkozása is erősen zavart. Erre utal a beteg elmondása is, mely szerint szeme csak 5 éve kezdett el „fehéredni”. Negyedik stádiumban levő betegségről — mikor a kép keratoconushoz hasonlít — eddig alig néhányan (Cattaneo, Van Duyse, Markus, Seefelder, Vaudetti és Passera) írtak. A legtöbb közlemény kezdődő nagy partialis esetekről szól. Valószínűleg ez a kórkép 5. terminalis stádiuma, ami csak igen hosszú fennállás után következik be, ha nem keletkezik közben spontán vagy traumás ruptura, amit többször leírtak. E gyakori komplikáció mellett Djacos 3 ízben talált lencseluxatiót. Therapiás lehetőségeink is igen szegényesek. Kezdődő esetben a látást kontaktüveggel javíthatjuk, később az ectasiás rész kauterezése vagy kimetszése jöhet szóba kötőhártyafedéssel. Paufique trichlorecetsavas edzést is ajánlott. összefoglalás Szerző a kórkép ismertetése után közli saját esetét. Új tünetet ír le ; a centrális cornearész elszürkülését, mely szerinte a betegség 5. terminalis szakaszában fordulhat elő. Francois 1936-os közleménye óta ez a világirodalom 46. összesen pedig a 176. esete. Irodalom Almenara, 0. J. : Distrofia marginal ectasia de cornea о enfermedad de Terrien. Arch. Soc. Oftalm. hisp.-amer. 17, 456, 1957. Ref.: Zbl. ges Ophthal. 74, 56, 1958. — Beauvieux et Bessiere : Dystrophie marginale de la eornée en sillon annulaire. Arch. Ophtalm. (Paris) 7, 408, 1)147. Zbl. ges. Ophthal. 50, 218, 1949. — Braga de Magalheas, P. : Cit.: Forni : Fortschritte der Augenheilk. 4, 313, 1955. — Chavarria Iriarte, F. A. : Progressive, circular, bilateral fibrovascular degeneration of the cornea. Arch. Soc. Oftal. hisp.-amer. 7, 565, 1957. — Chinaglia, V. : La degenerazione marginale della cornea. (Contributo clinico ed istologico). Ann. Ottalm. 78, 497, 1952. — Collier, M. : Kératopathie nodulaire de Fuchs--Salzmann, maladie de Fuchs—Terrien et manifestations allergiques oculo-cutanées. Ann. Ocul. (Paris) 192, 274, 1959. —Collier, M. : Dystrophie marginale bilaterale de la eornée, ectatique á droit et kréato-conjunctivite seche. Bull. Soc. Ophthal. France 1952, 380. Ref.: Zbl. ges. Ophthal. 59, 45, 1953. — Collenza, D. : Cit.: Forni : Fortschritte der Augenheilk. 4, 313, 1955. — Deilaporta, N. : Ein bemerkenswerter Fall von Dystrophia marginalis corneae. Klin. 53
