Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
Varga, Margit: Two Cases of Kurz’s Syndrome. Description of two cases of Kurz’s syndrome in children. All the characteristics of the syndrome were present : blindness or severely impaired vision, enophthalmus, mediumsized pupils with areflexia, high degree hypermetropy and normal eye-ground. Aetiologically the disease is yet obscure. Varga, Margit: Über zwei Fälle von Kurz’schem Syndrom. An zwei Kindern wurden typische Zeichen des genannten Syndroms entdeckt, u. zw., fehlendes oder stark herabgesetztes Sehvermögen. Enophthalmus, mittelweite, starre Pupillen, hochgradie Hypermetropie und normaler Augenhintergrund. Die Ätiologie der Krankheit ist noch unbekannt. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató: Kukán Ferenc egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) közleménye Melanoma malignum juxtapapillare chorioideae GAL1I LÓRÁNT és SZTANOJEVITS ANNA A látóideg melanomájának eredete vitatott. Századunk első felében 11 esetet közöltek, melyet a szerzők (Murray, Vazquez—Barriere, Oloff, Cosmettatos, Speciale—Cirincione, Oguchi, Levine, Bucalossi, Fry és De Long, Cordes és Hogan, Scuderi) primaer papilla-melanomának tartottak. Reese 2957-ben kiadott könyvében a fent említett esetek közül nyolcat elismer és a primaer papilla-melanomát a lamina cribrosa belső lemezében található chorioidealis eredetű melanoblastokból származtatja. Gyakoribb azonban, hogy a papilla mellett növekedésnek induló melanoma a lamina vitrea alatt a papilla felé terjed és a lamina vitrea végénél, azt megkerülve beterjed a látóidegfőbe. Ilyen esetben a papilla helyén sötétbarna daganat emelkedik ki. A szemfenéki kép azt a benyomást kelti, mintha a tumor a papillából indult volna ki. De Veer közleményében végig elemezett a fenti primaer papilla-inelanomák közül tizet és kimutatta, hogy 2 esetben (Cosmettatos, Fry és De Long) a tumor nem volt melanoma, 1 esetben (Oloff) nincs szövettani bizonyíték, 4 esetben (Murray, Vazquez—Barriere, Speciale—Cirincione, Bucalossi)- a chorioideában is volt tumor, míg 3 esetben (Oguchi, Levine, Cordes és Hogan) a chorioidealis eredet nem zárható ki, mert a szerzők horizontalis metszetet vizsgáltak, holott a tumor a szemfenéki kép szerint vertiealisan terjedt a papilla szélén túl. De Veer kétségesnek tartja a primaer papilla-melanoma létezését, szerinte a papilla melanomái mind juxtapapillarisak. Ilyen másodlagos beterjedést a papillába és a n. opticusba sokan észleltek (Fuchs, Axenfeld, Radnót, Reese, De Veer, Walsh, Milosevic és Litricin, Anderson és O’Neill). A papilla-melanomáról Satanowski és Kúriát, valamint Walsh úgy vélekedik, hogy az érhártya-melanománál sokkal jobbindulatú daganat. Újabban Anderson és O’Neill közölt két esetet; az egyik 7 évig alig változott, a másik a szemfenéki fénykép szerint 6 évig változatlan maradt. E két esetről nincs szövettani lelet, mert enucleatio nem történt. A mi alább közölt esetünkben a juxtapapillaris chorioideamelanoma a fentiektől eltérő módon csak egészen csekély mértékben infiltrálta a látóideg intraocularis részét a lamina cribrosa mellett a széleken, noha az egész papillát körülnőtte és a centrális vena compressiója által pangásos papillát okozott. Hasonló eset képét láthatjuk Radnót könyvében, valamint Anderson és O’Neill közleményében. Az ugyancsak Radnót által leírt 2 lapos melanosarcoma esetében a tumorszövet a papillákat laposan körülvette ; mégis az egyik esetben ép maradt a papilla, a másikban pedig glaucoma következtében excavált és 247
