Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-12-01 / 4. szám

Ю. Шармань: Белые кольца роговицы.

Автором описываются 4 случая „белых колец;‘ на роговице. На основании исследования своих больных и литературных данных автор собирал данные об этиологии этого явления. Роль травмы в этиологии белых колец недоказана, но тот факт, что они в 75%-ах всех случаев располагаются в нижей половине роговицы, указывает на существенную роль травмирующих моментов помимо эндогенных факторов.

Sármány, Judith: „White Rings" in the Cornea.

Four cases of the so-called „white rings” of the cornea are described. Author attemps to supply data to the aetiology, still uncertain, on the basis of her own cases as well as of the analysis of the literature. The pathogenetic role of trauma in itself is not established as yet, but the fact that more than 75% of the „white rings” are situated in the lower half of the cornea stresses the important part of trauma to which other, supposedly endogenous, factors contribute.

Sármány, Judith: Über die „weissen Ringe" der Hornhaut.

Verfasserin hatte Gelegenheit in 4 Fällen sog. „weisse Ringe” in der Hornhaut zu beobachten. Auf die Untersuchung der eigenen Fälle und auf die statistische Bearbeitung der Kasuistik der Literatur sich stötzend, war sie bestrebt zu der bisher unbekannten Ätiologie der Krankheit Stellung zu nehmen. Die pathogenetische Rolle eines Traumas ist zwar bisher strittig, dennoch spricht die Lokalisation der Ringe in der unteren Hälfte der Cornea hei mehr als 75% der Fälle für eine Traumatisation, zu welcher sich auch andere, vermutlich endogenen, Faktoren gesellen.

Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinika (Igazgató : Radnót Magda

egyetemi ny. r. tanár) közleménye

Kurz-féle syndroma két esete

VARGA MARGIT

Jöői-ben J. Kurz írta le először a kórképet 8 gyermek esetével kapcsolatos megfigyelései alapján. A betegségnek nagyon jellegzetes és constans tünetei vannak. Minden esetben fennáll teljes, vagy majdnem teljes vakság, mely az élet folyamán nem változik, esetleg kisfokú javulás léphet fel. Jellemző a nagyfokú (7,0—8,0 D) hypermetropia és enophthalmus. A fundus normális, nincs szürkés, vagy fehéres papilla, és a retinában sincs lényeges elváltozás. A pupilla kp. tág, fénymerev, néha bizonytalan fényreakció észlelhető, melyek — a szerző szerint — inkább a szem adductiós mozgásával függnek össze. A bulbusok ineoordinált mozgásokat végeznek. A gyermek szellemi fejlődése kezdetben normális, később mentális retardátio, illetve fokozatos debilitis lép fel.

1959-ben G. Velitzky számolt be egy anya esetéről, akinek első házasságából származó két gyermeke teljesen egészséges volt, a második házasságából származó három gyermeke azonban a Kurz által leírt congenitális vakságban szenvedett. A kórképre jellemző tüneteket mind a három esetben egyaránt megtaláljuk. Ezen tüneteken kívül Velitzky mindhárom gyermeknél a bal orbita átmérőinek megrövidülését és az orbitális alsó, vagy felső csontszél hypoplasiáját is észlelte. Jellegzetes volt ezenkívül a szemhéjak bőrének elvékonyodása, ráncossága.

Klinikánkon az 1961. évben két hasonló eset került felvételre.

]. Sz. J. 2 érés leánygyermek. 1961. szept. 20-án jelentkezik klinikánkon. Anyja elmondása szerint 6 hónapos kora óta veszik észre, hogy mindkét szemével kancsalít, a tárgyak után nem nyúl, csak a fényt látja. Ezt megelőzően erős influenzán esett át, emiatt több hétig kórházban is feküdt. Akkor szemorvos is vizsgálta, de javasolta, hogy a kancsalság miatt 2 éves koráig várni kell. így került Intézetünkbe felvételre.

Az anya 22 éves, az apa 25 éves a gyermek születésekor. Mindketten egészségesek, a családban sem tudnak semmiféle szembetegségről. Normális terhesség után normális, kissé elhúzódó szülés volt. Nyolc hónapos fiúgyermekük teljesen egészséges.

243