Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
A MÁV kórház (Igazgató : Oó Lajos) Szemészeti Osztályának (Főorvos : Németh Lajos) közleménye Szemhéj! hiányok pótlása izotopikus au toplaszti kával NÉMETH LAJOS A szemhéji hiányok nyeles plastikával történő pótlása közismert. Végrehajtásának feltételei, lehetőségei, különböző formái és nehézségei az egyes műtéttan könyvekben jól körvonalazottak. Különösen a nagy magyar mesterek Blaskovics és Imre munkássága révén fogadták el világszerte az íves plastikát ma is alkalmazott formájában. Imre „Szemhéji plastikák” című műve ma is klasszikus forrását képezheti az ilyen megoldást kereső műtéti terveknek. A magyar plastikának is nevezett műtéti megoldás szilárdan tartja világszerte kivívott diadalmas positióit. A szabad átültetést szemhéji hiányok pótlására, úgy az említett magyar szerzők, mint a külföldiek jól körülírt keretek közé szorítva szűk körben alkalmazzák. Különböző műtéttan könyvek mostohán, pár sorban tesznek említést erről a lehetőségről. Blaskovics a felső pillán forradásos kifordulás, illetőleg szemhéjelégtelenség miatt végzi, az alsón pedig csak akkor, ha lebenyes átültetésre megfelelő bőrterületet nem talál. Ugyanígy nem barátja Imre a szabad átültetésnek. Bár a felső szemhéjon látott olykor Wolfe lebennyel jó eredményt, az alsó szemhéjon elveti s csupán akkor tartja alkalmazhatónak, ha az arc, halánték hegekkel borított. A Blaskovics—Kreiker műtéttan könyv 1959-ben megjelent új kiadásában Kettesy említi, hogy az íves plastika rovására ma már gyakrabban végeznek intermediaer lebennyel szabad átültetést. Ennek oka az elmúlt háború sok égési sérülése, különösen az arcon és környékén. Papolczy 1959-ben ugyancsak szép eredményekről számolt be a karról szabadon átültetett bőrdarab felhasználásával. Ő heges szemhéjkifordulásokat corrigált ilyen módon. Mindezen szerzők heterotopikus autoplastikát végeztek, mert az átültetett bőrlebenyt rendszerint a felkarról vették. Közlésünkben rá kívánunk arra mutatni, hogy szemhéji hiányok pótlására legideálisabb az isotopikus autoplastika, tehát azonos helyről vett szövetdarab átültetése azonos helyre, ilyen természetű kezdeményezést csak igen gyér számban találunk az irodalomban. így pl. Spaeth, Walser, Fanla használt fel az ép oldali felső szemhéj bőréből vett szövetdarabot átültetésre.Utóbbi szerző az alsó szemhéj heges kifordulásánál, daganatainál is alkalmazta ezt az eljárást. A szabad átültetés ama tételét, hogy igyekezzünk elkerülni a másik oldali ép szervből szerezni az átültetendő szövetdarabot, éppen a szemészet respectálta a legkevésbé. Példaként hozhatnák fel a sérült szemre transplantált kötőhártyalebenyt, amelyet a másik ép szemről vettünk, vagy az ugyanilyen módon átültetett tarsus — kötőhártya lebenyt. Jelen közleményünk szerint pedig az ép felső szemhéj bőrét a túloldali felső szemhéj hiány pótlására, de az alsó szemhéjak különböző okból származó hiányainak fedésére is felhasználjuk. A befogadó hely szöveti sajátosságainak figyelembevételével keressük a transplantáeióra legalkalmasabbnak vélt helyet. Ez akkor a legideálisabb, ha a közvetlen környezetből vesszük az átültetendő lebenyt. Igaz ugyan, hogy a felkar bőre szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, de színe nem jó, lényegesen halványabb, ennek oka részben a szemhéjak bőrének a felkar bőrétől eltérő praecapilláris és capillaris hálózata, részben a különböző erősségű pigmentátió. A fül mögül nyert és igen jó színűnek minősített bőrlebeny viszont struktúrájában tér el új környezetétől. Vastagabb, merevebb 229
