Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-12-01 / 4. szám

a tonometer súlya és a szemnyomás emelkedés foka között egyenes összefüggést látunk. Középértékben a tonometer súlya 1 grammos emelkedésének 1 Hgmm tenzióemelkedés felel meg.

Dugyinov (1947) (1. ábra) nagyszámú egészséges szem vizsgálata alapján meghatározta a lehetséges középértékű ETG-1 : 17,8; 20,3; 22,3; 27,6; a maximális értékűt : 19,6; 22,5; 24,5; 29,2; a minimálisát : 16,0; 18,1; 20,1; 26,0.

1. ábra

Tehát normális körülmények között az ETG egyenletesen felfelé haladó egyenest ábrázol. Az 5,0 g-пак. és 15,0 <y-nak mért tenzió érték közötti különbség 7—12 Hgmm. Glaukomás szemeken ez az ún. emelkedés nem éri el a minimumot a 7 Hgmm-1, vagy meghaladja a maximumot a 12 Hgmm-1. Ennek megfelelően megnyúlt vagy megrövidült ETG-1 kapunk. Ugyanekkor a görbe konfigurációjában is éles változások mutatkozhatnak : az ún. törések, terrasz stb. Az ilyen törések jelenléte, amikor nagyobb súllyal mérve alacsonyabb tenziót kapunk, mint a megelőző kisebb súllyal, glaukomára jellemző akkor is, ha a görbe tenzió értékei a normális határokon belül vannak (2. ábra).

Kalfa, Rozovszkaja, Dugyinov és más szerzők a glaukomás szemeken nyert kóros ETG-k 4 alapvető típusát írják le (2. ábra).

a) megrövidült görbe (1, 2, 5) (az emelkedés 7 Hgmm-nél kisebb),

b) magas kezdetű görbe (3, 4, 5) (21 Hgmm-nél magasabban kezdődik),

c) megnyúlt görbe (3, 4) (12 Hgmm-nél nagyobb emelkedés),

cl) kórosan konfigurált görbe (5) (szöglettörés, terrasz jelenléte).

Az ETG jelentőségére a glaukoma korai diagnosztikájában már Kalfa utalt 1932-ben és azóta sok szerző, így Rozovszlcaja (1938), Visnyevszkij (1944), Szkripnyicsenko (1952), Uglova (1958), Panyina (1960) vizsgálatai igazolták elméletét, mely szerint a kompenzatív neurovaskularis reflex zavara a glaukoma egyik korai tünete. Osztályunkon 43 beteg áll megfigyelés alatt.

224