Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
tozása olymértékű működési zavarhoz vezethet, hogy annak tünetei kiemelkednek az általános tünetek közül. 2. ábra 3. ábra A rheumás lázban megbetegedett gyermek sorsát a carditis fellépte és kimenetele dönti el. Ritka az olyan eset, amelynél nincs cardialis manifesztáció. Előfordul, hogy közvetlenül a betegség alatt szívbetegségre utaló tüneteket nem látunk, de ha évekig megfigyelésünk alatt tarthatjuk a gyermeket, később vitium kialakulását állapíthatjuk meg. A gyermekkori endogen uveitis és a rheumás láz fellépte közötti számos rokonvonás miatt, endogen uveitises gyermekbetegeinknél EKG-vizsgálatokat végeztünk. A kórismében igen nagy szerepe van az EKG-nak. Igen kis mérvű T-hullám és ST-szakasz-el változás is komolyan értékelendő. Ez gyakran az első bizonyítéka a szívizom betegségének. A Q-T-tartam megnyúlása a rheumás carditis aktivitásának jele lehet. Az ingerképzés zavara rheumánál ritka. Az ingerület vezetés zavarai gyakoribbak. A részleges pitvar-kamrai ingerületterjedési zavar a betegség korai stádumában jelentkezik, múló jellegű. Teljes pitvarkamrai disszociáció, az arhytmia absoluta, pitvarlebegés-remegés a gyermekkorban igen ritka. A kamrán belüli ingerületterjedés zavara a betegség korai szakában alig fordul elő. Rendszerint csak később, a hegesedés stádiumában találkozunk vele. Az ingerképzés és ingervezetés zavarát a betegség heveny szakában heveny carditis jelének kell tartani. A folyamat teljes megnyugvása utáni fennmaradása esetén, viszonylag ártalmatlan maradványnak tekinthető. Pericarditisre akkor jellemző egyértelműen az EKG, ha a legkorábbi stádiumban két- vagy mindhárom végtagelvezetésben az ST-szakasz egyirányban clcvált, jól képződött S- és rendszerint még pozitív T-hullámok mellett.2— 6 216
