Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
szemtünetek (visus romlás, látótér-defectus, secundaer glaukomás roham stb.) vezethetik be. Ezek a később fellépett tünetek is rendeződnek általában. Egy betegünk rossz visussal és látótérkieséssel, egy másik maradandó szemizom paresissel gyógyult. Megbeszélés Bevezetőben már említettük, hogy a spontán cca ritka, rendszerint idősebb nőkön előforduló betegség. Előfordulásának gyakoriságára nehezen tudunk következtetni, mert ebből a szempontból értékelhető —megfelelően nagyszámú eset statisztikáját csak Locke (1924) közli. 588 beteg közül 418 traumás, 126 spontan cca volt ; 44 beteg aetiologiája a casuisticákból nem derül ki. A 126 spontan cca beteg közül 86 nő (74,13%), 30 férfi (25,87%). 10 beteg neme ismeretlen. Locke (1924) sectiós adatokat is közöl. Spontan cca-nak diagnosztizált betegek közül 33 sectióját közli. A 33 közül 29 értékelhető. A 29 közül biztosan 10 volt cca, további d-nál a sinus cavernosus és vena ophthalmica thrombosisát találták(ez utóbbi elváltozás következményes állapot lehet). Ezzel szemben 13 sectio adatai szerint a szemtüneteket biztosan más betegség okozta (carotis interna agyi aneurysmája, az artéria ophthalmica aneurysmája, orbita tumor). A sectiók eredményei arra utalnak, hogy a cca biztosan csak carotis angiographiával diagnosztizálható, mert a klinikai tünetek alapján számos betegség okozhat hasonló tüneteket. Ezért Locke (1924) 126 spontan cca-nak közölt — angiographiával nem vizsgált — adata túlzott. A sectiók arányát figyelembe véve a spontán ccanak tartott betegek majdnem a felének más betegség okozta tüneteit. A diagnosztika fejlődése (angiographia stb.) a balesetek (elsősorban autóbalesetek) számának növekedése még inkább a traumás eredetű cca-k felé tolta el a két különböző aetiologiájú kórkép arányát. Érthető, hogy az azonos tünetegyüttest a prognózis és therápia szempontjából is azonosítják, és együtt tárgyalják. Differentiáldiagnosztikai szempontból hasonló tünetekkel jelentkezhet többek között az orbitalis enkephalokele, sinus cavernosus steril thrombosisa, retrobulbaris tumor stb. Minden olyan folyamat előidézheti a kórképet, mely a sinus cavernosus elfolyását bármilyen okból akadályozza. Mint betegeinken is látható és az irodalom is megerősíti, a bulbus puísálása igen gyakran nem mutatható ki. A differentiáldiagnosztikai nehézségeket és ezzel kapcsolatban a carotis angiographia értékét mutatja következő betegünk kórlefolyása : V. A.-né 51 éves nőbeteg 1960. május 23-tól június 17-ig feküdt Intézetünkben. Anamnéziséből Basedow-kórját és myoma műtétjét említjük. Egy éve tud magas vérnyomásról. Két éve elesett, fejét megütötte, rövid időre eszméletét is elvesztette, majd két napig hányt, szédült. A sérülés után két hónappal j. o.-i trigeminus neuralgia a V/2. és 3. ágban; kezelésben részesült. 1959 őszéig panaszmentes volt. Ekkor j. szeme ,,véres” lett. Szemorvos a j. szem elváltozását glaukomának vélte és pilooarpint adott. Három héttel Intézetünkbe történt felvétele előtt jobb szeme ismét vérágas, szemhéja duzzadt lett. Status : Látásélesség : j. sz.: 5/10, b. sz.: 5/6. Jobb arcfól enyhén duzzadt, jobb szem kissé előbbre áll. Hertel : 20—17/110 mm. Tensio : j. sz.: 26 Hgmm, b. sz.: 22 Hgmm. Szemhéjak mindkét szemen duzzadtak, kissé oedémásak. A jobb bulbaris kötőhártya alul ehemoticus. Igen tág, kanyargós kötőhártyaerek. Szemmozgások mk. oldalon szabadok (kettőslátás nincs). Fundus : a jobb papilla széle kissé elmosódott, vénák sötét színűek, tágabbak. Bal fundus ép. Látótér (Goldmann) : szabad, vf. norm. Belgyógyászati vizsgálata balra nagyobb szivet mutat. RR: 150/90 Hgmm. Neurológiai vizsgálat : b. o.-i latens hemiparesis. EEG : általában szabályos és rhythmusos, időnként kissé dysrhythmiás elektromos tevékenység. A jobb frontalis elvezetésben enyhe lassú komponensek. Liquor : normális nyomás, 3/3 sejtszám, fehérje 28 mg%, Pándy : neg. 210
