Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-12-01 / 4. szám

nővé válik a kötőhártyai, episcleralis és szemfenéki stasis csökkenése (1 i. ábra). Ezzel egyidejűleg az intraocularis nyomás is 20 Hgmm-re szállt le. A külső egyenesek működése megjavult. Diagnózis : fistula carotideocavernosa.

Carotis arteriographia tisztázta három esetben aneurysmák jelenlétét, ill. localisatióját is.

összefoglalás

A klinikai tüneteket frontális és temporo-parietalis tumorok esetében döntően egészíti ki a carotis-arteriographia, oec-ipitalis tumorok esetében vertebralis angiographia is szükséges lehet. Sellatáji folyamatoknál sokszor döntőek a pneumoencephalographia, ill. eysternographia adatai, hátsó skálatumoroknál pedig a jodoventriculographiás lelet. A carotis arteriographia a legközvetlenebbül az érbetegségek diagnózisát mozdítja elő.

Ф. Карамадза: Значение нейрорадиологических методов исследований в офтальмо-ото-нейрологии.

Артериография сонной артерии в случаях фронтальных и темпоропариетальных опухолей, а в случаях окципитальных опухолей вертебральная ангиография наряду с клиническими симптомами могут иметь решающее значение. Данные пневмоэнцефалографии и цистернографии часто очень важны при процессах в области турецкого седла, а при опухолях задней черенной ямки данные йодо-вентрикулографии.

Каротидная артериография в первую очередь улучшает диагностику болезней сосудов.

Caramazza, F.: Significance of Neurological Examining Methods in Ophthalmo-Oto-Neurology.

In cases of frontal and temporo-parietal tumours the clinical signs are supplemented decisively by carotid-angiography. Occipital tumours often require vertebral angiography. In processes located around the sella pneumoencephalography or cysternography often are decisive, just as in tumours of the posterior scala the iodo-ventriculographic findings. Carotid-angiography reveals most directly the diseases of the vessels themselves.

Caramazza, F.: Über die Bedeutung neuroradiologischer Untersuchungsmethoden in der Ophthalmo-Oto-Neurologie.

Bei frontalen und occipitalen Tumoren werden die klinischen Symptome durch Carotis-Arteriographie oft entscheidend ergänzt. Bei occipitalen Tumoren erweist sich die vertebrale Angiographie oft unerlässlich. Bei Prozessen in der Sellagegend soll man zu einer Pneumoencephalographie, bzw. Cysternographie schreiten und bei in der hinteren Scala lokalisierten Tumoren zu einer Jod-Ventriculographie. Die Carotis-Arteriographie erfasst Gefässkrankheiten unmittelbar.

196