Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-09-01 / 3. szám

tűk azt is, hogy a szóban forgó érték az adott kalibrációs táblázat, ill. görbe alkalmazása mellett normálisnak („kipipálva”), gyanúsnak (? jel) vagy nem normálisnak ( ! jel) tekintendő. Miután a mechanikus tonometerek skáláján csak 0,5 osztásig lehet becsülni, a kiszámított pontos értékeket a legközelebbi 0,5-résznyi osztásra kerekítettük.

A táblázatból kitűnik, hogy a 26 Hgmm határértékeket alapul véve 5,5 g súllyal a beteg tenziója egyaránt minősíthető a valóságban normálisnak, gyanúsnak és nem normálisnak aszerint, hogy melyik táblázatot használjuk. Fordítva, ha a beteg Hgmm tenzióját kiszámítottuk, akkor a Schiötz 1924 és a Schiötz 1948 táblázat alapján normális, ill. csak gyanús tenziójú betegeket is a glaukomás csoportba sorolhatunk. Mindez hazai vonatkozásban különösen fontossá teszi, hogy véglegesen bevezessük azt a modern írásmódot, melyet már Schiötz (1924) is ajánlott és melyet számos szerző egyre jobban sürget : a skálaértékek feltüntetését a Hg mm értékre való átszámítás nélkül:

1961. VI. 10. 6h 3,5/7,5

1 3,0 11V)

Szokás szerint a felső tört a j. o., az alsó a b. o. értéket tünteti fel, a tört számlálójában a leolvasott tényleges skálaérték, nevezőjében az alkalmazott súly szerepel. A súly másodszori feltüntetése nem szükséges, ha ugyanazt a súlyt alkalmaztuk. Ezzel szemben kívánatos a mérési értékek után az alkalmazott tonometer jelzését vagy sorszámát feltüntetni. Ez nemcsak a későbbi visszakeresés lehetőségét biztosítja, hanem a tonometer ellenőrzése alkalmával is hasznos tájékoztatást nyújthat. A Hgmm érték is feltüntethető, de ebben az esetben mindig meg kell jelölni, hogy milyen kalibrációs táblázat alapján történt az átszámítás :

1961. VI. 10. 6>‘3 3,5/7,5 = 33 (Fried. 955)

1 3,0 = 36 (lv)

A Hgmm érték feltüntetése azonban a fentiek alapján csak konvenció és teljesen felesleges : a skálaérték és súly ismeretében bármikor könnyen megállapítható, ha mégis — pl. későbbi mérések és tonográfia stb. kapcsán — szükség lenne rá. Ha a gyakorló szemész az átszámítással — akár táblázatból, akár fejből eszközli azt — nem bíbelődik, akkor a munkája is némileg könnyebb lesz és a megtakarított kis időt inkább arra fordíthatja, hogy egy további ellenőrző mérést végezzen és a mérések középértékét jegyezze fel.

A skálaértékek alapján a besorolás egyszerűbb : 5,5 g súly használatánál a 4, 3)4 és 3 skálaértékek gyanúsak, alattuk normális, felettük pedig biztosan nem normális a tenzió. Hasonlóan 7,5 g súly esetében a gyanús értékek : 6%, 5, 5)4 (II- táblázat).

Az elmondottak kizárólag normális rigiditásra és pontos tonometerrel nyert eredményekre vonatkoznak. Tapasztalataink szerint azonban a rigiditásértékek távolról sem koncentrálódnak annyira a középérték körül, amint azt feltételezik. A rigiditás befolyása éppen a határértékek környékén hamisíthatja meg a legkellemetlenebbül a mérést. Végeredményben ezért az a cél, hogy a rigiditást két súllyal való mérés alapján a mindennapi rutinmérések alkalmával is megbecsüljük, ha még nem ismeretes. Ehhez klinikánkon folyamatban van egy táblázat összeállítása, amely skálaértékekben megadja a korrekciót az 5,5 g és 10 g súlyokkal mért skálaértékek alapján. Ennek segítségével tehát a rigiditás megbecsülhető, ill. közvetlenül a skálaérték-korrektúra leolvasható különösebb számolás és Hgmm-be való átszámítások nélkül. Természetesen csak becslésről van szó, mert mechanikus tonometerrel rigiditást pontosan mérni nem lehet.

138