Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
Az I. táblázat tanúsága szerint a besugárzásokat, tekintettel a gonádok esetleg várható működéscsökkenésére, 19 esetben csak 50 év felett végeztük, az egyetlen 47 éves nőbeteg is már klimax után volt. Csupán a legutóbb említett 47 éves beteg (20. eset) R. D.-ja volt egészen kezdeti retinitis punctata, a többiét igen kifejezett szemfenéki elváltozások jellemezték, különösen kezdetben korlátoztuk a besugárzás indicatióját a minden egyéb therapiás kísérlettel dacoló, sőt reménytelennek látszó esetekre. A besugárzott betegek az uralkodó szemfenéki jelenségek szerint Ballantyne beosztása szerint (1) három csoportra voltak választhatók: I. stádium : főleg számos mikroaneurysma és pettyes vérzések (5 eset) ; II. stádium : főleg viaszos degenerációs gócok (5 eset); III—IV. stádium : phlebosclerosis ill. retinitis proliferans (10 eset). — Belgyógyászati szempontból 14 eset tartozott, részben a Kimmelstiel— Wilson-betegségre jellemző tünetek, részben a súlyos, főleg a coronariákra localisált arteriosclerosis miatt a diabeteses késői syndroma stádiumához ; 11 esetben a diabetes 10 évnél régebben kezdődött, 2 esetben a 20—40. életév között. — A betegek kb. fele hosszabb-rövidebb ideig (1 hó — 6 év !) a besugárzás előtt is a. Szemklinikán ellenőrzött eset; a többiről csak a közvetlen besugárzás előtti szemészeti status áll rendelkezésre. A besugárzás utáni észlelési idő 2 esetben a beteg uraemiában bekövetkezett halála miatt rövidebb mint 3 hónap, a többi esetben 3—26 hó és 8 esetben 1 évnél hosszabb. Besugárzás előtt, alatt, közvetlen utána és később 1—3 havonta a következő szemészeti vizsgálatokat végeztük : korrigált látásélesség, látótér Goldmann-periméterrel, fúziós frequentia-vizsgálat tömegadaptométerrel ; szemfenéki rajz, az erek mentén minden egyes vérzést, ill. mikroaneurysmát pettyel ill. csíkkal, degeneratiós foltot körrel, és a retinitis proliferans-t pontozott területtel mérethűen feltérképezve (1. ábra); a vizsgálatok vége felé már módunkban volt a felszívódóban levő, ill. eltűnt jelenségek nyomát szemfenéki fényképpel is dokumentálni. 5 ill. 6 eset kivételével ellenőriztük minden egyes alkalommal az intraocularis nyomást, ill. a szemek helyzetét Hertelexophthalmométerrel is. A belgyógyászati status változása külön közlemény tárgyát képezi. Itt csupán a vércukor, cukorprofil és insulin-igény változása alapján annak regisztrálására szorítkozunk, hogy a diabetes a besugárzás hatására javult-e vagy nem. A besugárzás hypophysis-működést csökkentő hatását a 17-ketosteroid ürítés és a szérumfehérjéhez kötött jód regisztálásával kívántuk ellenőrizni; de bizonyos támpontot ad ezirányban Weinstein szerint az intraocularis nyomást csökkentő hatás (17), sőt a Hertel-érték is. Eredmények Az eredmények esetenkénti részletezését az I. táblázatban, azok összefoglaló értékelését alábbiakban adjuk : I. Szemfenéki kép. a) A legkorábban, már a besugárzások befejeztekor észlelhető, és a leggyakrabban bekövetkező változás a mikroaneurysmák és pettyes vérzések számának és méretének megcsökkenése volt. E szempontból a 40 szem közül 23 esetben javulás következett be, 10 esetben a progresszió megszűnt. 7 esetben a vérzések tovább szaporodtak. Ezek különösen azok az esetek voltak, hol a diabetesre jellemző pettyes vérzéseken kívül az arteriosclerotikus érjelenségekhez társult csíkos vérzések jellemezték a kezdeti képet is, és a rosszabbodást is. Itt jegyzendő meg, hogy 4 esetben jelentkezett már a besugárzás félidejében subvitrealis vérzés vagy a retinalis vérzések átmeneti szaporodása, 130
