Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) Kontaktüveg és kornealencse viselkedése nagy magasságban BESTÍSII ANNA A külföldi irodalomban az utolsó 20 év alatt számos közlemény jelent meg, amely a kontaktüvegnek repülőkön való alkalmazhatóságával foglalkozik. A vélemények eltérőek. Giordan és Noger szerint pilóták is viselhetik a kontaktüveget, Duguet ezt nem ajánlja. Briggs közli egy középfokban myop, astigmiás angol pilóta levelét, aki a II. világháborút kontaktkagylóval szolgálta végig anélkül, hogy ezt bajtársai, vagy az ellenőrző vizsgálatokat végző orvosok észrevették volna. Kagylóit általában 16—18, kivételesen azonban 30—36 órát át is viselte. Feladatát, mint pilóta, mindig kifogástalanul teljesítette, a háború alatt több kitüntetést szerzett. Perdriel, Guyard és Raynaud 1959-ben a párisi szemészkongresszuson beszámoltak magassági kamrában végzett kísérleteikről. Eszerint 5500 m felett a kornealencse és a cornea között centrálisán elhelyezkedő légbuborékok léptek fel, minek következtében a látásélesség csökkent és apró, centrális cornealis erosiók keletkeztek. E jelenséget meg tudták akadályozni, ha előzetesen methylcelluloset cseppentettek a kötőhártyazsákba. A szerzők ezért egyelőre csak a 4000 m alatt repülő rádiósok és navigációs személyzet részére ajánlják a kornealencsét. Mercier hozzászólásában megjegyezte, hogy még nem tudhatjuk, hogy a methylcellulose becseppentés mennyi ideig hat, mert a kísérletek nem tartottak 1 óránál tovább. Magyarországon a jelenleg érvényben levő rendeletek értelmében kezdő pilótáktól mindkét szemen teljes látást, a repülőgép segédszemélyzetétől pedig legalább mindkét szemen 5/10 nyers (korrekció nélküli) látásélességet követelnek. A kontaktüveg technikai tökéletesedésével és a kornealencse megjelenésével azonban felmerült a kérdés, hogy lehetséges volna-e ezeket a korrigáló eszközöket legalább a gép segédszemélyzetének engedélyezni. E kérdés eldöntése céljából 1958-ban a Gyáli úti kórház magassági kamrájában kísérleteket végeztünk. Egy mind a kontaktüveget, mind a kornealencsét évek óta jól tűrő beteg egyik szemére kontaktkagylót, másikra kornealencsét helyeztünk fel és időnként fokális fényben vizsgáltuk. Megfigyeléseinket a következtőkben foglalhatjuk röviden össze : 5000 m magasságig egyik szemen sem észleltünk változást. Pontosan 5000 m-en a kontaktkagyló alatt apró légbuborékok jelentek meg, melyek további emelkedéskor szaporodtak és növekedtek. 7000 m magasságban a buborékok kb. háromszor akkora helyet foglaltak el a bulbus és a kontaktkagyló között, mint 5000 m-en. Ha hosszabb időn át ugyanazon magasságban maradtunk, a buborékok változatlanok voltak. A magasság csökkentésével (leszálláskor) a buborékok fokozatosan zsugorodtak és pontosan 5000 m-en eltűntek. Megjegyezendő, hogy a kontaktkagyló alatt képződő légbúborékok a látást általában nem zavarják, mert centrálisán a kagyló és a cornea között kapilláris érintkezés van, mely a buborékoknak a pupilla elé kerülését megakadályozza. A kornealencse alatt buborékképződés nem volt észlelhető. Ez természetes is, hiszen a kornealencse a cornea tetején vékony könnyrétegen iiszik. Ha ebben a könnyrétegben keletkeznék is buborék, ezt onnan az első pislogás 121
