Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-06-01 / 2. szám

tartotta. Később Plange közli hasonló megfigyeléseit, véleménye szerint a csíkok vérzés következményei. Az „angioid streaks” elnevezést Knapp vezette be az irodalomba. Eleinte eltérő a szerzők álláspontja a kórokot illetően ; Holden, Fleischer a retina vérrel telt nyirokereinek, Walser a pigmentephitel elváltozásának, Oeller extrem pigmentált retinaereknek (melanosis vasorum retinae) tartja. Végül 1917-ben Kofler, Salzmann myop szemeken vizsgálataik alapján, kitűnő okfejtéssel cáfolják az addigi elméleteket és kimondják, hogy a csíkok az üveghártya repedései.

1. ábra. O. K. jobb szemfenék részlet

Elméletének szövettani bizonyítékait Böclc és Hagedoorn közölték 1938- ban. Kimutatták az üveghártya elfajulását és repedéseit, fényt derítettek a maculaelváltozás létrejöttére is. Azóta más kórokot csak Cowper és Pascheff tételez fel. Cowper szerint a csíkok pigmentált chorioidea erek. Pascheff egy betegén a tünetek visszafejlődését és eltűnését észlelte azért helyi anyagcserezavar utáni pigmentációt tételez fel. Grönblad- és Strandberg, majd tőlük függetlenül Marchesani és Wirz állapították meg, hogy a jellemző szemfenéki elváltozást mutató betegek többségének a pseudoxanthoma elasticum Darrier elnevezésű bőrbetegsége van. A bőrelváltozás oka a chorium rugalmas rostjainak elfajulása. Az érfalak hasonló szövetelemeinek pusztulása (Böck, Scheie—Freemann) magyarázza, hogy az esetek kétharmadában a keringési szervek károsodása is kimutatható (Grönblad William).

A szemfenéki tünetek Paget kórral való társulásáról számolt be Rowland, Terry, Lambert és mások. Érdekes, hogy a típusos bőrelváltozás ilyenkor mindig hiányzott. Gross úgy véli, hogy a három tünetcsoport kóroka azonos. Nagy vérveszteségek után is kifejlődhetnek angioid csíkok a szemfenéken (Duke—Elder, Walsh—Murray). Ezért Yatzkan felteszi, hogy az elváltozáso112