Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
3. táblázat A rigiditás meghatározásának módja McBain szerint Arithmetical átlag Szórás Vizsgálat száma Elektrotonometer 10,0 g—5,5 g................. 0,01346 ±0,00437 200 Elektrotonométer 5,5 g—appl. tonométer 0,01615 ±0,00377 200 Elektrotonometer 7,5 g—appl. tonométer 0,01542 ±0,00316 100 Elektrotonométer 10,Og—appl. tonométer 0,01509 ±0,00288 200 Elektrotonométer 5,5 g—appl. tonométer + 1 Hgmm............................................. 0,01478 ±0,00342 200 Elektrotonométer 7,5 g—appl. tonométer + 1 Hgmm............................................. 0,01432 ±0,00312 100 Elektrotonométer 10,0 g—appl. tonométer ± 1 Hgmm............................................. 0,01411 ±0,00277 200 dék mennyisége közötti különbség. A kettős indentációs mérés által nyert rigiditást itt is a 10,0 g-os elektrotonométerrel mért és az applanációs nyomásérték + 1,0 összekapcsolásával közelíthetjük meg. A rigiditás ilyen értelmű meghatározásához használt táblázatunkat a 4. táblázat mutatja. Ebben a bal oldali columna az applanációs tonométerrel kapott nyomásokat jelzi 11-től 40 Hgmm-ig, a felső vízszintes pedig a 10,0 g-os súllyal kapott skálakitéréseket. A két érték találkozásánál olvashatjuk le a McBain képlete alapján számított rigiditást (csak a tizedes ponttól jobb oldalra levő számok vannak feltüntetve). A McBain-íéle rigiditási koncepció helyességét Kruse (27) igen pontos kísérletei élő emberi szemen igazolták. Előnye a Friedenwaldéval szemben az, hogy 30 Hgmm feletti szemnyomás esetén is a helyes értékeket kapjuk vele, míg a Friedenwald rigiditási elv ezen nyomás felett nem következetes. Ha a McBain elvet további, igen nagyszámú klinikai kísérlet is igazolni fogja akkor ezen rigiditási értékek alapján az elfolyási coefficiens normális és kóros határértékeinek új korrekciója lesz szükséges. Ezen új értékek természetesen a percvolumen és az elfolyási érték (Abflusswert, LeydhecJcer, 32) normális és kóros határait is megváltoztatják. Míg a mai felfogás szerint azt valljuk, hogy a Friedenwald rigiditási érték tekintetbevételével számított elfolyási coefficiens 0,2 felett biztosan normális, 0,1 és 0,2 között glaukoma gyanút, 0,1 alatti biztos glaukomát jelent, nem tudjuk, hogy a McBain szerint számított elfolyási coefficiens mely értékei felelnek meg a fentieknek. A két módszer közötti jelentős értékkülönbség bemutatására a következő példát említem. T. A. 79 éves nőbeteg szakrendelésünkön látásromlás miatt jelentkezett. Látása mindkét szemén progredialó cataracta miatt 6/24-re csökkent. A szemfenék vizsgálat nasalis papillaszél felé tolt értölcsért és sclerosist mutatott. A szemnyomás mindkét szemen. — tapintva — a felső határ gyanúját kelti, ezért műszeres vizsgálatnak vetjük alá a beteget. Ennek eredménye a következő : Szemnyomás applanációs tonométerrel mk. o. 22,0 Hgmm. Elektrotonometer : 3,5/5,5—8,0/10,0 mk. o. E : Friedenwald szerint 0,0244. P0 (correctiós) : 21,0 Hgmm. Tonographia : skálakitérés kezdésnél 6,0/7,5, 4 perc múlva 8,0/7,5. C : 0,102, F : 1,31 mm3/Hgmm/perc. PJC : 208. Ugyanezen beteg egyes értékeit a MGBain szerint számított rigiditással dolgozva a következőknek kapjuk : E : 0,0139. P0 (correctiós) 22,0 Hgmm. C : 0,238 ! F : 3,33 mm3/Hgmm/perc. PJC : 94,4 1 7 Szemészet 97
