Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
röntgen leletében szerepelt a tuberculosis, 24 betegében nem. Az első csoportban a kezelés eredményesebbnek látszik, de a különbség nem meggyőző : Anamnesisben, ,, , mellkas rtg.-ben c ' ^ Anamnesisben, ,, mellkas rtg.-ben tDc Összesen Jó.............. 22,2% 8,33% 14,2% Kérdéses . 27,8% 16,66% 21,4% Rossz .... 50,0% 75,00% 64,2% A két csoport közötti különbség véleményünk szerint nem significans. A PAS, ШН és streptomycin kezelés között nem találtunk lényeges különbséget. Streptomycin adás közben (28 esetből) 5 esetben támadt friss üvegtesti vagy retinalis bevérzés, három esetben emiatt abba is hagytuk a kezelést. Tekintettel azonban arra, hogy a betegség egyik fő tünete a recidiváló üvegtesti bevérzés, melyek kiszámíthatatlanul és gyakran ismétlődhetnek (több esetben tapasztalhattuk ezt például Ca, C vitamin és jód adása közben is), nem hisszük, hogy a vérzések előidézője fenti 5 esetünkben a streptomycin lett volna. Az antituberculoticus kezelés mellett calciumot, jódot, vitaminokat adagoltunk. 1 esetben electrocoagulatióval próbálkoztunk eredménytelenül. Ebben az esetünkben szinte hetenként vérzett be újra és újra az üvegtest és sohasem tisztult fel annyira, hogy a beteg területet, a vérző eret jól lehetett volna látni. A műtét így sejtéseken alapult és a bevérzések azóta is recidiválnak. Két esetben röntgenbesugárzást alkalmaztunk. Az egyik beteg 5000 ,,r”, a másik 3000 „r” röntgenbesugárzást kapott az Országos Onkológiai Intézetben. 2—300 ,,r“-es fractiók : 180 kV, 15 mA, o,5 Cn, 50 cn fB. szemtubussal. A besugárzások alatt egyik esetben sem támadt rosszabbodás, friss bevérzés. Az első betegünknél a besugárzás óta eltelt 1 év alatt nem támadt friss vérzés vagy góc, a második beteg a besugárzások óta nem jelentkezik. Egy fényérzés nélküli szemet katarakta complicata miatt enuclealtunk. A másik szemben is voltak vérzések és periphlebitises gócok, az enucleatiót 4 évi eredménytelen kezelés előzte meg. A szövettani leletből csak annyit érdemes megemlíteni, hogy a mindenütt levált és a szürke lencse mögött egy csomóban elhelyezkedő, retinában perivascularis lymphocyta beszűrődéseket lehet látni. Tuberculosisra jellemző elváltozást nem találtunk. A fenti adatok többsége megegyezik az eddigi tapasztalatokkal. Lényegesen több volt a férfibetegek száma (67%), a betegek átlagos életkora 31,3 év volt. A betegség lefolyásában sem találtunk rendkívülit. Mi is tapasztaltuk a gyógyszeres kezelés hatástalanságát. Ez vonatkozik az antituberculotikus terápiára is. Az antituberculotikus kezelésben részesült 42 beteg 64,2%-a nem reagált erre a kezelésre. 14,2%-a javult csak a kezeléssel egyidőben, de valószínűsíteni lehet, hogy a kezelés és javulás időpontjainak találkozása részben csak véletlen volt. Az antituberculotikus terápia hatástalanságát látva természetesen az a gyanúnk támadt, hogy a periphlebitis tuberculotikus eredetét bizonyító tények nem eléggé megalapozottak. Vegyük sorra ezeket a ténye- +■ zőket. 1. Tuberculin-próba. Donders eseteiben a Mantoux-próba 92,3%-ban volt pozitív. Mi csak néhány esetben végeztük el a Mantoux-próbát, mert eleve nem tulajdonítottunk ennek a reakciónak nagyobb jelentőséget. A pozitív tuberculin reakció köztudomásúan csak azt bizonyítja, hogy a beteg tbc-s fertőzésen átesett, vagy tbc-vel fertőzött, de a periphlebitis specifikus voltát 94
