Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
A Budapesti Orvostovábbképző Intézet (mb. ig. Bársony Jenő az orvostud. kandidátusa) Szemosztálya (főorvos : Weinstein Pál az orvostud. doktora) közleménye Klinikai tapasztalatok a fúziós perimetriával BROOSEE GÁBOR és GÁI ZSUZSA Förster 1857-ben szerkesztette meg az íves perimétert. Ez idő óta egyre tökéletesebb eszközöket vesznek igénybe a kutatók a retinocorticalis rendszer élettani tulajdonságainak és a látópálya kóros elváltozásainak vizsgálatára. Az új vizsgálómódszerek nagyfokú érzékenysége lehetővé teszi, hogy igen kismértékű, kezdődő körfolyamatokat is felismerjünk a receptorok, a látópálya, vagy az occipitális kéreg területén. Markow 1901-ben közölt vizsgálatai óta az ingerületfelvevő szerv és az ingerületvezető rendszer idegelemeinek károsodását quantitative is fel tudjuk mérni. E célra a fúziós frequentia vizsgálata szolgál. Ha a szemmel lassú ütemben rövid fényingereket közlünk, amit szünetek, illetve sötét fázisok szakítanak meg, a vizsgált egyén „pislogó” vagy „felvillanó” fényt lát. Ha a fény-sötétség váltakozást felgyorsítjuk, „vibráló” fényről számol be. Ha e folyamatot tovább gyorsítjuk, egy bizonyos ingerfrequentia esetén a retina akcióspotenciál hullámai egybeolvadnak, a szemlélő az egyes felvillanásokat már nem tudja szeparálni, a fényt egyenletesnek látja. Ugyanezt az értéket a magas ingerfrequentiák fokozatos csökkentésével is elérhetjük, amikor a kritikus érték mellett a szem a látott jeleket már nem tudja fuzionálni. E két irányból pontosan meghatározható értéket nevezzük fúziós frequentiának (f. f.)* Ha a látótér (retina) különböző pontjain meghatározzuk a f.f.-t az egyes területek működése között fennálló, quantitative mérhető funkciókülönbség észlelése a kórfolyamat pathomechanizmusának mélyreható elemzését, a kórjóslat helyes felállítását teszi lehetővé. Ezt az eljárást nevezzük fúziós perimetriának (f. p.). Míg a f.f. élettani ismereteivel és klinikai alkalmazásával számos magyar szerző is foglalkozott — beszámolva saját szerkesztésű gépeikkel nyert tapasztalataikról, — a f. p.-ról összefoglaló értékelés a magyar irodalomban nem hangzott el. Ezt a hiányt kívánjuk pótolni. Külföldön 1933. óta ismert a f. p. Az első közlések (Phillips, majd Riddel, később Hylkema, Weekers) mechanikus szaggatású gépekkel nyert tapasztalatokról számolnak be. Az utóbbi tíz évben szerkesztették meg az elektromos rendszerű fúziós perimétereket (Miles, Kleberger, Kozousek, Grignolo), melyeknek eredményei már pontosabbak, reprodukálhatók. Hazánkban Forgács és Weinstein 1956-ban kezdte meg a f. р.-át, a jelenleg is használt készülékkel. Munkájukat folytatva több száz vizsgálat eredményét, három év ezirányú tapasztalatait kívánjuk áttekinteni. * Az angolszász irodalomban flicker-fusion frequency, critical flicker frequency, németül Verschmelzungsfrequenz. 5 Szemészet 65
