Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-03-01 / 1. szám

Az elmondottakból és a sok szakadékony zonulából, mellyel szerencsére túlnyomó többségben a kataraktás lencsék extractiójánál találkozunk, következik, hogy a Chymotrypsin-hatás, melyet első enzimatikus zonulolysissel végzett műtéteinknél mint valami új és szokatlan jelenséget megcsodáltunk, a lencse és zonula számára sem új, sem szokatlan, sem afiziológiás nem volt, ami persze nem csökkenti, hanem növeli Barraquer {13) érdemét.

Az a-chymotrypsin Barraquer és mások (13, 151, 263) kísérletei szerint csökkenti a zonula szakítási erősségét : ugyanazon feszítésre előbb, illetve kisebb feszítésre szakad el. A jelenség oka elektronmikroszkópos vizsgálatok szerint, hogy a zonulák harántperiódus nélküli (tehát nem kollagén-természetű) fibrillumai 100 A-nyi fragmentumokra szakadnak szét ; hasonló jelenség látható a lenosetok legkülső, harmadik rétegének fibrillumain is (255, 200, 201). E jelenséget az enzym endopeptidase hatásával magyarázzák : hatására a fehérje poiipeptid láncai az aromás phenylalanin, tyrosin helyének megfelelően darabolódnak, csakúgy mint tripszin hatására az argininlysin helyének megfelelően. Ezért a Chymotrypsin legcélszerűbb egysége az a mennyiség, mely haemoglobinból 1 /xgr tyrosint tesz szabaddá : ez az APA (Anson proteolytic activity) egység (301). Műtéthez legjobb a 150 APA E/ml koncentráció. A zonulolytikus hatás gyorsasága alapján feltehető, hogy szerepe lehet az enzym felületaktív hatásának is (205). A chymotrypsin ezenkívül az N terminalis aminosavat leszakító exopeptidase, desmolase és esterase hatást is mutat ; DFP-vel és más irreversibilis cholinesterase-gátlókkal hatása csökkenthető, de a szemcsepp formájában bejuttatott Neuglaucitból felszívódó DFP nem elegendő hatásának significans gátlásához. Aktiválását a pancreas chymotrypsinogenjéből a trypsin végzi, miközben többféle chymotrypsin keletkezik, melyek közül az a-chymotrypsin látszott a legstabilabbnak és legdiffúsióképesebbnek. A csarnokba juttatott trypsin (154) kisebb koncentrációban is nagyobb zonulolytikus hatást fejt ki, míg a szem többi struktúrájára nagyobb koncentrációban is kevésbé hatásos (194, 150). Localisan alkalmazva pl. szemfürdő alakjában herpes corneae eseteiben (219, 204), vagy parabulbaris injectio alakjában emberen üvegtesti vérzések ellen (205, 152), a residualis proteinhálózat feloldásával (30, 31, 293) hatékonynak bizonyult, bár állatkísérletben (45), vagy általánosan alkalmazva (322), hatásossága vitatott.

Szükségszerűen merül fel, és tette fel Bedrossian a kérdést (21) : jogosult-e a chymotrypsin hatás „új” tényezőjét belevinni a katarakta műtét és utókezelés folyamatába, melynek eddig is a prognózisa elég jó volt. Van-e előnye ? nincs-e hátránya ? E két ntóbbi kérdés tárgyalása előtt ki kell emelni az extracapsuláris műtétekben rejlő, többek között biokémiai-immunológiai jellegű veszedelmeket is. A lencsefehérjék valamennyien antigéntermészetűek, immunelektroforézissel ép lencséből legalább 5, a hályog érésével egyre kevesebb antigén-komponens különíthető el (321, 35, 132), melyek közül egy esik az a-krisztallinra, de az a-krisztallin antigén-természete legkifejezettebb, és minden állatfajnál azonos, ún. szervspecifikus antigén, fajspecificitás nélkül (104). Állatkísérletben a lencsetok megsértése után — egyidejűleg valamely nagy molekulájú polysaccharida és lipoid-tartalmú adjuvánst fecskendezve be, pl. elölt tbc-bacillusból és ásványi olajból álló Freund-féle adjuvánst, vagy staphylococcus toxint — 1—2 héttel lencsefehérje ellenes ellenanyagok jelennek meg, melyek a lencsefehérjékkel reagálva, phacoanaphylaxiás gyulladást keltenek (182, 321). Az emberi csarnokvízben is mutattak ki ily ellenanyagokat (321), és extracapsularis műtétek után a második szem extracapsularis műtété kapcsán phacoanaphylaxiás gyulladást (182), mely steril volta ellenére hypopyonnal jár, bár az ellenanyagok termelésénél valószínűleg a lencsefehérje-baktérium endotoxin-komplex volt a teljes antigén. Ismerünk leukocytareakcióval nem járó, leépült lencsefehérjék toxikus hatása által keltett phacotoxikus gyulladást, sec. glaukomával járó phacogen iridocyclitist, és hypermatur lencsék elhígult és spontán csarnokba került kéreganyaga által keltett phacolytikus glaucomát is (325). — Nyilvánvaló, hogy az enzimatikus zonulolysis a sikeres intracapsularis extractio irányában segít eldönteni 3 mechanikai jellegű erőpróba közül kettőt, és ez előnye. Az egyik erőpróba : mi erősebb : a lencsetok vagy a zonula. A másik : a zonula erősebb e vagy azok a retinovitrealis összetapadások (298, 303), melyek ellenálló zonula esetében erős rongálásnak vannak kitéve, elszakadhatnak, ablatio retinaere vezetve. így a zonulolysis elsősorban 60 évnél fiatalabbak (43, 28, 331) transparens, ellenálló zonulájú kataraktáinak, és ablatióra hajlamosak, myopok egyébként is lassan érő hályogjainak extractiójánál indikált (59, 301). A harmadik mechanikai erőpróbára, a húzóerő és a lencse és üvegtest közötti, főleg fiataloknál erős ligamentum hyaloideo-capsulare között, és a synechiákra (59) a chymotrypsin nem hat. Ezért 20 évnél fiatalabbaknál a bekövetkezett zonulolysis ellenére sem megy az intracapsularis extractio oly százalékban üvegtest-veszteség nélkül, hogy azt érdemes volna erőszakolni (167, 229), de 20 év felett is (1) érdemes a gyűrűs eszköz segítségéve] a cornea közvetítésével Kirby szerint a lencsét mintegy lefejteni az üveg-51