Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
mert úgyszólván a szemfenéki vérnyomásmérés értékének alacsony volta biztosítja 100%-ban a diagnosist. Ismertetnem kell azonban egy új irányzatot a szemfenéki vérnyomásméréssel kapcsolatosan, amelyet Bonnban Weigelin, Strassbourgban Lobstein és Münchenben Remky dolgoztak ki. Arról van szó, hogy fejfájás esetén annak eldöntésére, hogy érspasmus vagy vasodilatatio okozza-e a fejfájást és hogy milyen therapiás effectust lehet kifejteni a különböző gyógyszerekkel használják az ún. dynamikus szemfenéki vérnyomásmérést. Weigelin több ezer vizsgált eset kapcsán matematikai összefüggést állapított meg a brachialis és retinalis középvérnyomás, szemfeszülés és carotis átmérő között. A képlet alapján és részben empirikusan megállapította a normalis értékeket, azokat táblázatba állította össze, és ha adott esetben a talált eltérés plusz-minusz 6 mm, akkor ebből következtetést von le, hogy agyi érszűkület vagy értágulat van-s jelen. Remky egy új fogalmat vezetett be éspedig az érfal atoniáját vagy hypertoniáját, amit úgy állapít meg, hogy a szemfenéki vérnyomást előbb ülve majd fekve határozza meg, és a két érték közötti különbségből von le következtetést az érfal állapotára. Figyelemmel arra, hogy a szemfenéki vérnyomásmérés meglehetős hibaforrásokkal jár, saját vizsgálatainkban már évtizedek óta arra törekedtünk, hogy eljárást dolgozzunk ki ezen hibaforrások minimumra való csökkentésével. így jutottunk el a szemfenéki vénás pulsatio pontosabb analíziséhez. Megállapítottuk, hogy kétféle szemfenéki spontán pulsatio van. Az egyik a tulajdonképpeni physiológiás spontán vénás pulsatio, amely a beteg lefektetésekor vagy az azonos oldali vena jugularis leszorításakor eltűnik és a másik a penetráló jellegű vénás pulsatio, amely ilyen körülmények között nem tűnik el. Az igazi physiológiás vénás pulsatio, ha mindkét papillán észlelhető, úgy az intracranialis nyomásemelkedés ellen szól, ha csak egyik oldalon észlelhető, akkor az esetleges tumor a pulsatióval ellentett oldalon van. A penetráló jellegű vénás pulsatio előfordul hypertoniában, nagy pulsusamplitúdójú Basedowban és előfordulhat intracranialis nyomásfokozódás esetén is. Megállapítottuk az ún. pulsus venosus intermittenst, amikor a pulsatio szemünk láttára hoszszabb-rövidebb időre megszűnik, majd újból megindul. E jelenséget általában érspasmusra hajlamos egyéneken láthatjuk. Két physiológiás jelnek a combinálódása, nevezetesen a physiológiás papillaexcavatio és a physiológiás spontán vénás pulsatio együttléte kizárja az intracranialis nyomásemelkedést és inkább hypotensiv liquor mellett szól. Ilyen esetek fordulnak elő pl. posttraumás hypoliquorrheában vagy az ún. meningitis larvatában, ahol fejfájás, szédülés, hányinger, hypotensiv liquor, ocularis hypotonia, physiológiás excavatio és spontán vénás pulsatio látható. A probléma azért fontos, mert a hypotensiv liquor tünetei rendszerint teljesen azonosak a hypertensiv liquor tüneteivel és nagyon fontos, hogy éppen a szemfenéki kép alapján elkülönítő kórismét tudunk felállítani. A pangásos papilla szemfenéki diagnosisa tipikus esetekben nem nehéz. A karfiolszerűen előboltosuló, elmosódott határú papilla, feltűnően tág, feszülő vénák, papilla körüli vérzések, megnagyobbodott vakfolt, jó látásélesség eldöntik a kérdést. Nehezebb a kérdés, ha differentialdiagnosist kell tennünk a hypertonia IV. stádiumára jellegzetes szemfenéki kép és pangásos papilla között. A papilla ilyen esetekben éppen olyan elmosódott, előemelkedő mint agytumoros pangásos papilla esetében, de természetesen megállapítható a hypertonia egyéb tünete, mint a tócsaszerű vérzések, kifejezett keresztezési tünet, a macula luteán a tipikus csillagalakú degeneratiós gócok és jellemző ilyen esetekben, 4
