Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
jában, csak fontos, hogy az elmondottak miatt a 24 órás mérést vegyük alapul, hogy legalább 30% különbségnek kell lennie a két szem megfelelő részén leolvasott érték között, és még így is megoperált ablatio retinae-k koagulációs helyei 6 hétig hamis positiv eredményt adhatnak. Ettől eltekintve hamis positiv eredmény alig fordul elő, míg hamis negativ eredmény igen. Terheseknél és gyermekek retinoblastomáinak diagnosztikájában persze használata nem megengedhető. Lehet, hogy a Zn65 még alkalmasabb lesz a malignus melanomák diagnosztizálására (252, 189). — Conjunctivitis vernalis hypertrophiáknak, recidiváló pterygiumok keloidjainak, és súlyos sav-, lúg- és mészmarások erezett leukomáinak eltüntetésére, illetve feltisztítására jól beváltak a /З-sugár-applikátorok, így a 25 év felezési idejű Sr-90 -— Y90, mely a legolcsóbb, de /З-sugárzásának mélyebb penetrálása miatt viszonylag leginkább veszélyezteti a limbusban alkalmazva a lencse legsugárérzékenyebb részét, az aequatort, és a veszélytelenebb, de drága Ra-emanatiót tartalmazó Radon, és a legveszélytelenebb RaD (87, 193, 306). Az ionizáló sugárzások alkalmazásánál 2 adatra kell tekintettel lenni (203). Az egyik, hogy mennyi energiát adnak le az élő szövetnek ; ennek mértékegysége a rep (röntgen equivalens physikailag) : az a mennyiség, mely annyi energiát (97 erg) ad le a szövetnek, mint amennyit 1 r sugárzás a levegőnek. 1 r = 20 rep. 2000 rep-nél több /S-sugárzás már kataraktogén lehet, 7000 rep a cornea mucopolysaccharidáit is elpusztítja (26). A másik adat, hogy hányszor annyi у sugár kelt ugyanakkora hatást, mint az illető sugár valamely dosisa (RBW). A gyors neutronok RBW-je 5, ezek a biológiailag legveszélyesebb ionizáló sugarak, és az atombomba-robbanások közelében megmaradtak kataraktáin kívül a cyclotronok fizikusainak lencseártalmai gyorsneutron katarakták. A gyors-neutron katarakták műtétéi rossz prognózisúaknak bizonyultak (326). — Az ionizáló sugárzások közül a röntgen-, illetve gammasugárzások kataraktogén hatása a legrégebben és legjobban ismert ; 400 r 3 hét alatt adva, biztosan kataraktogén, még akkor is, ha az igen hosszú lappangási idő miatt ezt egyesek tagadják (214). Az ismert mechanizmusú és éppen ezért megállítható katarakták közé tartoznak az ún. hypocalcaemiás katarakták, melyeknél a lencsén belül az ion-milieu megváltozása a glikolízis zavarának oka (5. ábra). Itt a Ca-háztartás zavarához a lencsén belül a Mg + + és K + megcsökkenése csatlakozik és előbbinek jelenléte úgyszólván a glikolízis valamennyi enzimjének, utóbbié pedig a glikolízis egyik ATP-képző lépésében szereplő piroszöllősavkináz működéséhez szükséges. Ez képezi alapját a ritkább subcapsularis parathyreopriv kataraktának (ehhez pangásos papilla is tartozik), és a valamennyiünk által jól ismert zonuláris kataraktának, melynél többnyire a rachitis gyógyulási stádiumában a rachitissel ellentétben magas foszfor-, alacsony kalciumszint által jellemzett P/Ca egyensúlyzavar képezi a biokémiai hátteret. Alacsony kalciumszint jellemzi a csecsemőkor lipoidnephrosisát is, melynél a kalciumhiányt az osteoporosist okozó ACTH-therapia még súlyosbítja, és így kataraktát okozhat (129). Érdekes csecsemőkori kórkép a többnyire veleszületett hajlamon alapuló, minden parathyreoideaműtéttől, rachitistől, nephrosistól független, ún. essentialis h у p о para t by reo i d i s m u s, alacsony termettel, holdvilágképpel, szellemi visszamaradottsággal és a lencsében jellegzetes nuclearis spirocheta-alakú homályokkal (294, 170) ; a parathyreoidea-hiánynak megfelelően itt parathyreoidea-hormon adására nagymennyiségű 14),-ürítés váltható ki (positiv Ellsworth—Howard test). Ezzel szemben a sok tekintetben hasonló és szintén kataraktával járó csecsemőkori pseudohypoparathyreoidismusnál a foszfátretenció és alacsony Ca-szint oka a proximális vesetubulusok fokozott P04-visszaresorptiója, aminoaciduriával és glikozuriával ; ezért itt a foszfátretentio parathyreoidea-resistens (93, 170). A Fanconi - sy n dr oma C-typusánál szintén a proximális tubulusok veleszületett hibájáról van szó, ézt is kóros mértékű aminosav-ürítés jellemzi, és cisztinlerakódás a cornea felszínes rétegeiben (58, 275). A kórkép a rachitishez hasonló, de a foszfáthiány itt D-vitamin-rezisztens (93). A szintén kóros aminosav- és foszfátürítéssel, valamint glikozuriával járó Lowe-syndroma a distalis tubulusok hibáján alapszik ; itt a foszfáthiány nagy adag D-vitaminnal megszüntethető. A kórkép szellemi visszamaradottsággal, hypoferlexiával, buphthalmussal és kataraktával jár (cerebro-oculo-renalis syndroma) (289, 93, 275). — Bizonyos vonatkozások idefűzik a hepatolenticularis degeneratiót is ; itt a tubulusok több aminosavat engednek távozni, miáltal a réz kötésében szereplő egyik a-globulin frakció, a Coeruloplasmin nem tud képződni. A szabad Cu-vérszint itt magasabb, és a cornea Descemet-jében (Kayser—Fleischer gyűrű) és a lencsében is (napraforgó katarakta) réz rakódik le, sőt a retina fotoreceptor rétegének mucopolysaccharidái is Cu hatására depolimerizálódnak, ezért a kórkép hemeralopiával is jár (275, 277). — A cornea 20%-os ZnS04 érintése is lencsetok-homályt okozhat (99, 225, 242). A fehérjeszintézis zavarával és az ion-milieu megváltozásával kezdődő kataraktákon kívül érdemes foglalkozni a toxikus katarakták közül a naphthlin- és dinitrophenol-kataraktákkal, mert kiderült, hogy létrehozatalukért nem is ezek, hanem 48
