Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
A Budapesti Szabolcs utcai Orvostovábbképző Intézet szemosztályának (Főorvos: Weinstein Pál, az orvostudományok doktora) közleménye Az ophthalmoneurologia újabb haladása* WEINSTEIN PÁL Az ophthalmoneurologia újabb haladásának vázolásában igyekeztem összeállítani az utolsó 10—15 esztendő megismerései közül azokat, amelyeket saját magunk is alkalmaztunk és amelyekről ily módon saját magunk is határozott véleményt alkothattunk. Az ismertetés természetszerűen a szemfenék, szemizmok, pupilla, látótér vizsgálatának újabb módszereire vonatkozik. Külön kiemelem majd a szemfenéki vérnyomásmérés újabb irányelveit, a szemfenéki vénás pulsatio újabb haladását és végül részletesebben kívánok foglalkozni a pseudopapillitis képével és ennek alapján leszek bátor ismertetni egy új ophthalmoneurologiai kórképet. A szemfenéki kép újabb vizsgálatának ismertetését az ún. Kestenbaumf. tünettel kezdem. Betegek gyakran járnak egyik intézetből a másikba, egyik SZTK rendelőből a másikba és viszik a leletüket, hogy decoloratio papillae, illetve, hogy ép szemfenék. Mindnyájan ismerünk olyan eseteket, ahol a papilla színe az éj» és kóros határán van és döntenünk kell, hogy ép-e vagy kóros. Erre a célra igyekezett kidolgozni Kestenbaum lehetőleg objectiv elveken diagnosztikus eljárását, amelyet ophthalmoneurologiai könyvében írt le. Az eljárás lényege az, hogy normalis körülmények között a papillán IC—12 olyan kis ér látható, amelyekről nem dönthető el, hogy az arteria-e avagy véna, tehát ezek t. k. tényleges capillarisoknak felelnek meg. Kestenbaum szerint azokban az esetekben, ahol decoloratio kezdődik, ott ezen kis erecskéknek a száma jelentősen csökkent. Ha tehát decoloratio papillaere gyanús esetben a papillán levő meghatározhatatlan milyenségű erecskék száma 10 körül van, úgy a szemfenék épnek tekinthető, ha pedig ezen erecskék száma 5—6 körül van, akkor a papilla kórosnak vehető. A másik igen értékes és tanulságos papilla tünet, amit ismertetni szeretnék, az a vasa cilioretinalia tünete. E jelenségre Glees, a kölni szemklinika adjunctusa hívta fel a figyelmet, aki különben már évek óta rendszeresen foglalkozik a szemfenéki és agyi angiologia összefüggésével. Már régen tudjuk, hogy az esetek egy részében a papillán látható az ún. optico-ciliaris artéria vagy vena, ami fejlődési rendellenesség és azt jelenti, hogy a retinát adott esetben az arteria és vena centralis retinae ágain kívül a ehorioideából oda aberrált ér is ellátja és ennek az a haszna, hogy ha történetesen ilyen esetben az illető embolia arteriae centralis retináét kap, akkor a látása azon a területen, amelyet az optico-ciliaris ér lát el — ép maradna. Glees sorozatosan vizsgált 15 olyan esetet, ahol a szemfenéken cilioretinalis erek voltak észlelhetők és nyolc esetben részben műtéttel,részben angiographiával biztosan kimutatható * Az Ophthalmo-oto-neurologiai Munkaközösség megnyitó ülésén tartott előadás. 1 Szemészet i
