Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
P. A. Jaensch : Augenschiidignngen in Industrie und Gewerbe. 390 oldal, Wiss. Verlagsges. Stuttgart 1958. A kancsalsági munkásságáról jól ismert szerző, az Esseni Szemkórház főorvosa régi témájához fordult, amikor az iparhygiene szemészeti vonatkozásait dolgozta fel mintaszerű pontossággal. 40 oldalt szentel a fizikai ártalmaknak (radioactiv károsodások !) és 130-at a vegyi behatásoknak. A legértékesebb rész a szerves anyagokról szóló. A foglalkozási rákról szóló fejezet túlméretezett. A 80 lapot felölelő traumatológiában Thies-re támaszkodik : híve az étetésekben végzendő korai peritomiának. További fejezetek a fertőző betegségek, rövidlátás, szemrezgés és kártalanítás. A prevenció kérdése mostohán kerül megbeszélésre. Kiváló a bibliográfia, melyben magyar szerzőkkel is találkozunk : a két magyar nyelvű, valamint az amerikai ipar szemészettel foglalkozó monográfiát azonban nem említi. A 107 képpel kísért munka méltán sorakozik Jaensch prof. eddigi tanulmányai (Das augenäztliche Gutachten, Berufswahl und Auge) mellé. A műanyag-gyártás és vegyi ipar fejlődése révén mind aktuálisabbá váló foglalkozási szemártalmak ismeretét e könyv nagymértékben elősegíti. Grósz István Parsons Diseases oí the Eye. Churchill London 1959. 613. lap. Sir J. Parsons kézikönyve 50 év alatt 12 kiadást ért meg Duke■—Elder biztos kézzel korszerűsítette e tankönyvet, mely bámulatos módon sürgeti a kezdő szemorvos számára a szemészet mindinkább szerteágazó tudományát. Ügyes receptúra zárja le a könyvecskét, mely bizonyára megérdemli a sikert. A szemfenéki képek igen jók, míg a külső szem pathologia ábrázolása nem mindig mondható szerencsésnek. A műtéttan beiktatása vitatható elv. A könyv kiállítása, képanyaga elsőrendű ; komoly forrásmunkát képvisel. Grósz István H. Schober : Das Sehen II. kötet Leipzig 1958. 2. kiadás 550 oldal. A könyv szerzője a müncheni — „orvos-optikai” intézet vezetője, számos vizsgálóeszköz megalkotója. Az élettani optika problémáit érthető módon tárgyalja, ügyes példákkal és Goethe-idézetekkel (színtan !) tarkítva. E nehéz témakör kérdéseit a szemorvosok nagy része idegenkedéssel szemléli és csak kis töredéke kíséri figyelemmel, pedig a mindennapi élettel kapcsolat nyilvánvaló. Éppen az a könyv érdeme, hogy a szorosan véve elméleti ízű tárgykör anyagát gyakorlati síkra alkalmazza : gondolok itt a világítástechnikai, közlekedésügyi (hajózás, vasút, gépkocsi), továbbá üvegtechnikai stb. kérdések megvitatására. Szemben az I. kötet száraz ismeret anyagával a könyvben a látás psychológiája és fiziológiája élvezhető módon kerül az olvasó elé, a szabályok szakszerű kiemelésével. A 16 fejezet közül új a színlátásé és lényeges átdolgozáson esett át az adaptáció fejezete. A könyv jó példája annak, hogyan lehet és kell élvezetes, érthető és egyben tudományos értékű munkát megírni. Grósz István K. Pascheff : Seltene Augengeschwülste. Akademie Verlag Berlin, 1958. 140. 1. A ritkább szemtáji daganatok kórszövettanát tárgyaló szép kiállítású könyv a bolgár szemorvosok doyenjének tollából ered, ki évtizedeken keresztül a szófiai szemklinika igazgatója volt : jelenleg a Tud. Akadémia tagja. Szerző többször járt hazánkban, így többek közt a Centenáris Kongresszuson is hasonló témáról adott elő. Óriási beteganyagon nyert tapasztalatai révén világhírre tett szert a histologia ezen terrénumán. Jelen munkájában a szem és védöszerveinek daganatait és hyperplásiáit dolgozza fel, kiterjedten tárgyalva a szemüreg szövevényes onkológiáját. A kötőhártya plasmomáinak és limfocitér hiperpláziájának kérdését 50 oldalon beszéli meg (e lap hasábjain is beszámolt e témáról). Rendkívül érdekes a szem „rákos” daganatainak statisztikai feldolgozása, bolgár országos viszonylatban. A hatalmas publicisztikával bíró mester szellemi frissességeinek újabb bizonyítékát a szakirodalom olvasói bizonyára örömmel fogadják. Grósz István 128
