Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
mologie VIII. kötetében utalva azon nagyszabású kísérletekre, amelyeket Pelláthy B. végzett a nyúlszemek tűrőképességének megvizsgálására a különböző antiseptikus anyagokkal szemben, amilyen a collargol, argyrol, protargol, optochin, rivanol és trypaflavin. Napjainkban pedig már „rutin"-szerűen fecskendezzük az elülső csarnokba az alpha-chymotrypsint és acetylcholint ! Francois és van Leuven 1959-ben megjelent monográfiája nyomán ismertetem a mindennapi gyakorlat szempontjából legfontosabb tudnivalókat a sulfamidokról és antibiotikumokról. A sulfamidok nagy része zsíroldékony, így elég könnyen behatolnak a csarnokvízbe és üvegtestbe. Patkányon és nyálon végzett kísérletek szerint : a) A csarnokvízben a legmagasabb töménységet a sulfanilamidokkal érték el. b) A sulfathiazol és a többi thiazolos készítmény viszont igen gyengén penetrált a csarnokvízbe, ahol a vérénél sokkal alacsonyabb töménységben volt található. c) A többi készítmény (sulfamidimidin, sulfamerazin stb.) közepes töménységben volt kimutatható a csarnokvízben, azonban a sulfathiazolnál jelentékenyen emelkedettebb koncentrációban. Az antibiotikumok intraocularis töménysége sokkal gyengébb, mint amelyet a többi szervben elérnek. A terjedelmes antibiotikus molekulák tényleg nehezen hatolnak a szemgolyóba, tekintve, hogy a permeábilitás határa az 500 molekulasúly lehet. Általában elfogadják, hogy a zsíroldékony készítményeknek sokkal könnyebben sikerül áthatolniok a vér-csarnokvíz gáton, mint a vízoldékony hatószereknek. Ezért a zsíroldékony chloramphenicol 10.000- szer könnyebben hatol át a „gáton”, mint a penicillin. A penicillin csak masszív adagban nyújtva jut be a szembe. Izomba adott 1 millió E. után elfogadható therápiás szint található a csarnokvízben. Saubermann 3 millió E. procain penicillin izomba adása után egészen 5,93 E/ccm-t talált a csarnokvízben. Viszont 900 000 E. olajos penicillin izomba adása után 5h 45'-el már nem talált az egészséges szem csarnokvízében és üvegtestében penicillint. A helyi alkalmazási módok közül a subconj. befecskendezés a leghatásosabb mind a „gáton” való átjutás, mind pedig a szem belsejében való hatásos tartózkodás ideje szempontjából. Saubermann sokkal magasabb penicillinszintet kapott 0,5 cm3 fiziológiás serumban oldott 100 000 E. penicillintől 2%-os adrenalin oldat 0,2 cm3-ének (8 gamma adrenalin) hozzáadásával, mint ugyanilyen dózisú, de adrenalin nélküli injekciótól. Ezenfelül kiderült, hogy az antibiotikum ekkor sokkal hosszabb ideig marad a szem belsejében : 19 órával az injekció után még 4,6 E/cm3 van az üvegtestben. Az adrenalin érszűkítő hatása tehát megakadályozza az antibiotikum időelőtti diffiízióját. Azt is kimutatta Saubermann, hogy fokozatosan növelve a penicillin adagját akár 1 millió E-ig, nem emelkedik lényegesen a szer intraocularis szintje, sem pedig a szem belsejében való tartózkodásának ideje. Ha az elülső csarnokba fecskendezte Saubermann a penicillint, a szem jól tűrte és a csarnokvízben több órán át (18—24) masszív gyógyszerszint maradt. Az antibakteriális hatás az üvegtestre is kiterjedt, amely kb. 6 órán át megtartotta bakteriostatikus értékét. A gyakorlatban a 100 000 E/cm3-t nem lehet túlhalad ni, mert intraocularis irritációt idézhet elő. Ha az üvegtestbe fecskendezte Saubermann a penicillint, csak egyrésze penetrált az elülső csarnokba. Ez mindazonáltal azt bizonyítja, hogy az üvegtestbe fecskendezett penicillin igen gyorsan tud diffundálni. A retrobulbaris injekció útján történő gyógyszerbevitel lehetővé teszi a hátsó pólus telítését hatásosabb módon, mint a subconj. befecskendezés 110
