Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-06-01 / 2. szám
A MÁV Kórház (Igazgató : Óo Lajos) Szemészeti Osztályának (Főorvos : Németh Lajos) közleménye A blepharopliimosisról és műtétéről NÉMETH LAJOS Ezen ritka betegség keletkezését, lényegét, válfajait illetően gyérszámú és kissé zavaros adatokat olvashatunk az irodalomban. Találunk olyan közlést is, amelyben az ankyloblepharon okozta szemrésmegrövidülést blepharophimosisként említik. Az epicanthusésblepharophimosis egyidejű felhasználása ugyanazon fogalom megjelölésére nem helyes és mégis használatos. Epicanthus alatt értjük gyakrabban a belső, ritkábban a külső szemzúgot elfedő vertikális bőrredőt, amely függönyszerűen húzódik az érintett szemzúg elé. Különböző formáit találóan differential ja el Spaeth, aki epicanthus supraciliárisról, palpebralisról, tarsalisról és inversusról beszél. Ezek a nevek jelzik a szemzúgot fedő bőrredő kiindulási helyét. Ennek megfelelően különböző műtéti eljárásokkal lehet a betegségen javítani. Az epicanthus gyakran öröklődő, más fejlődési zavarral is kapcsolódó kórkép szokott lenni. Az előbbiektől élesen el kell különíteni a valódi blepharophimosist, amely a szemrés vízszintes irányú megrövidülését és alakjának megváltozását jelenti. Legszerencsésebb Duke—Elder csoportosítása, aki öregkori (senilis), görcsös (spastica), heges (cicatrica) blepharophimosisról beszél. Amint az elnevezésből látható, az első oka a szövetek öregkori sorvadása és petyhüdése, a másodiké az orbiculáris izom görcse, a harmadiké valamilyen hegesítő folyamat. A szemrés hossza ezen okokból változhatik meg. Velhagen az előbbiekhez még két formát csatol, a blepharophimosis blepharochalaticát és ptoticát. A név mindkét esetben megmondja, hogy miről van szó. Szerinte ezek aetiologiája nem egészen világos, valószínűleg belső secretiós tényezők is szerepet játszanak keletkezésükben. A blepharophimosis ismertetett alakjai közül legnagyobb jelentőségű a senilis, tehát öregkorban jelentkező forma, azonban ez is olyan ritka, hogy még igen nagy gyakorlattal és beteganyaggal rendelkező szemészek közül is csak elvétve mondhatta magát egy-egy olyan szerencsésnek, hogy ilyen beteget észlelhetett. A nagy műtéttankönyvek legtöbbjében nem is található utalás ezen kórforma műtéti megoldására. A rendelkezésemre álló irodalomban Elschnig ajánlott a dislocált külső szemzúg helyreállítására egy megoldást olymódon, hogy a külső orbitaszéltől hátrafelé húzódó 6 mm hosszú, a vízszintesben fixált periosteum lebenyt preparált ki. Ezt a külső szemzúgig aláfejtett bőr alá vezetve egy-egy varrattal a felső és alsó pillaporc külső széléhez varrta. Ez a periosteum lebeny van hivatva pótolni a meglazult, sorvadt külső szemzúgi szalagot. A műtéti eljárás közlésekor már modificátióra gondol, amelyet elvégezne, ha módjában volna mégegyszer hasonló esetet operálni. A külső szemzúgi rendellenesség 1. ábra
