Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-03-01 / 1. szám

kivételével levált retina. A ganglion sejtek rétege nem kapcsolódik szorosan a szomszédos rétegekhez. Az idegrost réteg vastagabbnak látszik, egy részét a felszínnel párhuzamos lefutású, más részét az erre merőleges, a belső magvas rétegig követhető Müller-f. rostok alkotják (6. ábra). Az idegrost-rétegen belül a retina felszínére merőleges rostokból álló, megvastagodott membrana limitans interna helyezkedik el. A rostok jelentős része a Müller-f. rostokhoz kapcsolódik. E rostok között egy kötőszövetes réteg található. Látható a jellegzetes retrolentalis szövetmassza, valamint az arteria hyaloidea átmetszeti képe (7. ábra).

A therapiát Reese a következő szempontok szerint állapítja meg :

A primaer persistáló hyperplasticus üvegtesttel általában kancsalság jár és kozmetikai okokból szóba jöhet ennek korrigálása. Korai, nem komplikált esetben, vagy ha a lencse elszürkült, a lencsetok meghasítása ajánlatos, amely egyszeri elvégzés után is eredményt adhat. 4—-6 hónap múlva a fibrovascularis szövet discissióját kell elvégezni. Verticális metszés után a feszülő szövet visszahúzódik és a pupilla területe szabaddá válhat. A metszésnél ügyelni kell arra, hogy az arteria hyaloidea ne sérüljön. Az arteria hyaloidea a centrumtól nasalisan lép be a fibrovascularis szövetbe, ezért a metszést pontosan a centrumban kell végezni.

Reese 11 sikeresen operált esetről számolt be, ahol műtét után jól láthatóvá vált a fundus és a retina is épnek bizonyult. Egy esetben a látóélesség correctióval 0,75-re javult, de a többiben 0,05 és szem előtti ujjolvasás volt. Reese tői eltekintve az irodalomból az derül ki, hogy a primaer persistáló üvegtestű szemek nagy része enucleálásra kerül, mert a fellépő secunder elváltozások előbb-utóbb a szem eltávolítását teszik szükségessé, amint ez a második esetünkben történt. Elvész több olyan szem is, amely megmenthető lenne, ha a helyes diagnosist idejekorán megállapítanánk. Ez elsősorban azokra az esetekre vonatkozik, ahol glioma retinae gyanúja merül fel. Közleményünkkel erre szeretnénk a figyelmet felhívni.

összefoglalás

A szerzők a persistens hyperplasticus primaer üvegtest 2 esetéről számolnak be. Az első esetben csak enucleatio után, a második esetben már előtte állították fel a helyes diagnosist. A diagnosis szövettanilag a megvastagodott membrana limitans interna, ezen belül elhelyezkedő kötőszövetes réteg, a megmaradt arteria hyaloidea és a retrolentalis szövettömeg jelenlétén alapszik. Úgy vélik, hogy a praeretinalis szövet a megvastagodott membrana limitans internának felel meg.

Irodalom

1. Bargmann W. : Histologie und mikroskopische Anatomie des Menschen.

11. В. G. Thieme, Stuttgart (1951). — 2. Clara, M. : Entwicklungsgeschichte des Menschen. G. Thieme, Leipzig (1955). — 3. Dejean : Cit. Wolff. — 4. Duke—Elder, W. St. : Text Book of Ophthalmology 1376—1392. pp. Henry Kimpton (1933). — 5. Heine, L. : Angeborne Bindgewebsmasse hinter der Linse mit Art. hyaloid, pers. ein Gliomvortäuschend. Ztschr. f. Augenh. 58 : 194 (1926). — 6. Mann, I. : Developmental abnormalities of the eye, British Medical Association, London (1957). — 7. Manschet, W. A. : Persistent Hyperplastic Primary Vitreous A. M. A. Arch, of Ophth. 59 : 188. (1958). —-8. Maximov, A. A. : A textbook of Histology. W. B. Saunders Co. Phyladelphia—• London (1952). — 9. Möllendorf, W. : Handbuch der mikroskopischen Anatomie des Menschen, 497—530 pp. III/2. Spinger Verlag, Berlin (1936). — 10. Radnót M. : Szemészeti pathologia. Akadémiai kiadó, Budapest, (1951). — 11 .Redslob : Cit. Wolff. —

12. Reese, A. B. : Persistence and hyperplasia of primary vitreous retrolental fibroplasia-two entites. Arch. Ophth. 41 : 527 (1949). — 13. Reese, A. B. : Persistence hyperplastic primary vitreous. Am. J. Ophth. 40 : 317 (1955). — 14. Sanders, T. E. : Pseudo15