Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
Általában nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak a differenciáldiagnosztikai jeleknek, amelyek a retrolentális fibroplasiától elkülönítik a kórképet. Teljesség kedvéért megemlítjük az atipusos eseteket is. Lehetséges, hogy a fibrovasculáris köteg a lencsétől egészen a retináig terjed és ezzel összeköttetésben lévén, zsugorodás miatt ablatiót okoz (Weve). A papilla alatt és felett enyhe esetben egy redő látható. Máskor a papilla fehér szövettel fedett. Társulhat hozzá iris coloboma, vagy más fejlődési rendellenesség. A visszamaradt szövetben tumor is keletkezhet. Második esetünkben a helyes diagnosis felállítása könnyű volt a kórkép típusos megjelenése és az előző eset részletes tanulmányozása kapcsán nyert tapasztalataink miatt. A szülők egy éves korban hozták gyermeküket klinikára azzal, hogy kis fiuk bal szeme születésétől fogva hibás : nagyobb, mint az ép szem és nincs szembogara. A beteg szem valóban ektatikus volt és rátekintésre az amauroticus macskaszemre emlékeztetett ; a pupilla területéről sárgásfehér visszfény reflektálódott. A szemnyomása 36 Hg mm volt. A csarnokzug embrionális jellegű, az iris vékony szegély formájú, atrophiás és fénymerev volt, a megnyúlt processus ciliárisokat is jól lehetett látni. Réseslámpa vizsgálattal a hátsó pólusnál kezdődő elszürkülést mutató lencsén át láttuk a retrolentális fibrovascularis szövetet, amely hátrafelé vékonyodott és a retináig futott. A retrolentalis szövet, amely vaskos köteg formájában húzódott végig a szem tengelyében, a papillát eltakarta. A jobb szemen eltérést nem találtunk. A bal szem annyira súlyos állapotban volt, hogy a helyes diagnosis birtokában sem tudtunk a fájdalmat okozó szem eltávolításánál több segítséget nyújtani. Mind az első, mind a második esetünknél az eltávolított szemen szövettani vizsgálatot is végeztünk. Első esetünknél a szemet paramedián-sagittális és frontális síkban metszettük. A metszeteket haematoxilin-eosinnal és azánnal festettük. A parasagittális metszeteken látható a levált retina, amely a nervus opticus belépésénél és az egyik oldali óra serratánál rögzül. A stratum pigmentosum retinae a chorioideán fekszik. A retina szövetében feltűnően sok, kisebb-nagyobb cysta helyezkedik el (1. ábra). Ezek nagyságuknak megfelelően egy vagy több rétegre terjednek. A cysták legsűrűbben találhatók a két tapadás közti középen. A retina valamennyi rétege felismerhető. A ganglion sejtek rétege kissé keskenyebb és szabálytalanabb. Az idegrost réteg a megszokottnál vastagabb, hiányzik a fokozatos szélesedése a nervus opticus belépése felé. Az idegrost réteg rostjainak lefutása túlnyomó részben a felszínnel párhuzamos, de találhatók ferde és verticális irányú rostok is. Ez utóbbiak követhetők a belső rostos rétegen keresztül a belső magvas rétegig, ahol összefüggésben vannak a sötétre festődő magvú sejtekkel. Ezek megfelelnek a Müllerféle rostoknak. A párhuzamos lefutású idegrost rétegen belül látható egy 1. ábra. Retina. Parasagittális metszet. Haematoxylin-eosin festés. Látható a levált retina és rétegei között a sűrű elhelyezkedésű különböző nagyságú cysták 12
