Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-09-01 / 3. szám

kulturális ügyeinek előbbrevitele ; 3. az orvostársadalmi, — egyleti élet fellendítése.

Hirschler rakta le a tudományos szemészetnek, az orvostudomány egyik számottevő ágának alapjait hazánkban már akkor, amikor az még — működésének kezdetén -—- a sebészetnek csak egyik igénytelen mellékága volt. Lankadatlan szorgalommal tette magáévá és adta tovább mindazt, amit a külföld a szemészetben újként alkotott. Ezzel lényegesen hozzájárult a szakma kifejlesztéséhez. Mesteri műtétéi, a szegények iránt tanúsított önzetlensége az emberekben bámulatot és tiszteletet ébresztettek. Hírneve napról-napra nőtt. A szaklapokban megjelent cikkei, kutatásainak, tudományos munkásságának eredményei pedig a szakmai körökben pár év alatt számottevő tekintéllyé emelték.

Az orvostársadalmi, — közéleti tevékenységből is alaposan kivette a részét. Az országos közegészségi tanács munkájába mindjárt a megalakuláskor bekapcsolódott. 1868-ban lett a tanács rendkívüli tagja. 1875-ben rendes taggá nevezték ki. Tagja volt azoknak a bizottságoknak, amelyek a következő kérdéseket dolgozták ki : a közegészségügyi törvényjavaslat előkészítése (1869). Az 1876. XIV. te. hatálybalépése után új tanácsi ügyrend összeállítása (1876). Az orvosi egyleti ügy rendezése (1882). 1883-ban javaslatot készített a trachoma járvány leküzdésére.

Felhívta a figyelmet a kórházi viszonyok és a fürdőügyek elmaradottságára. Foglalkozott az orvosi rend időszerű kérdéséveivel. Ő kezdeményezte, hogy az orvosi karnak az Újvilág-utcai öreg, mindenképpen alkalmatlanná vált épülete helyett új, korszerű épületben teremtsenek hajlékot. Előharcosa volt az új gyermekkórház felépítésének. A szakma féltése, igaz szeretete és fejlődésének biztosítása vezérelte SchuleJc kolozsvári tanári kinevezésének (1872.) hathatós támogatásában. Majd abban, hogy a pesti egyetem orvosi fakultását átszervezték és az újonnan létesített szemészeti tanszékre Schuleket hívták meg (1874.).

Megalapította az ,,Izraelita Ösztöndíj Egyletet", mely évente körülbelül 3000,— Ft-ot osztott ki szegény, szorgalmas izraelita vallású egyetemi hallgatók között. Megemlékezett Czermákról, a korán elhúnyt Graeferől és id. Bókáiról.

Említést érdemel még az is, hogy Munkácsy szemét Hirschler gyógyította és mentette meg mind hazánk, mind a világ művészetének dicsőségére.

Mi volt még néhány főbb emberi tulajdonsága ? Jellemző volt rá, amit sajátmagával kapcsolatban a következőképpen fejezett ki :

„Milyen sajátságosak, mily különösek vagyunk mi emberek, csaknem gondosabban törekszünk rejtegetni szeretetünket, mint gyűlöletünket, és oly aggodalmasan titkoljuk el a jóságnak még a látszatát is, mint tolvajok között a gazdagságot. Közönyöseknek mutatkozunk, amidőn meg vagyunk indítva, komolyaknak, mikor el vagyunk érzékenyülve, ébereknek, midőn édes örömökben ringatózunk.”*

Nagy erénye volt, hogy mentes volt a hiú becsvágytól. Fabini halálakor, amikor szóbakerült, hogy hazajön és Fabini örökébe lép, ezt írta naplójába :

„Sokkal jobban meg vagyok most győződve ama haszonról, melyet Párisban való egy évi tartózkodás ismereteimre nézve nyújthat, semhogy pülanatnyi anyagi előnyök kedvéért e várost elhagynám. Mentesnek érzem magam kapzsiságtól és ha szerencsét kívánok magamnak jövendő pályámon, ez csupán azon forró vágynak kifolyása, hogy lerójjam tartozásomat a fáradhatatlan jó atya és a páratlan jó anya iránt.”*

Az Orvosi Hetilap 1891. november 15-i számában (574—575. old.) Markusovszky írta Hirschler nekrológját. A többi között a következőképpen emlékezett meg róla :

184