Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-06-01 / 2. szám

A retinaleválás korszerű műtété az utóbbi évek során sokat változott, Gonin korszakalkotó lyukelzáró eljárása megindította a fejlődést. Eszköze a thermokauter túl durva, nehezen adagolható volt, a szöveteket jobban kímélő eljárásokat kerestek. Kialakult Quist, Lindner vegyicoagulatiós eljárása (ma már alig használják) és a diathermiás coagulatio. Ez utóbbi azóta világszerte elterjedt. Jól ellenőrizhető, pontosan adagolható, sőt Coppez pyrometriás elektródájával a szövetekben képződő hő is mérhető. Felszínes és perforáló coagulatio formájában terjedt el. Hatásának lényege : kívülről az episklera felől a retináig finom kötőszövetes heg képződik, ez tapasztja vissza alapjához a levált ideghártyát. Hasonló módon csak finomabb hegesedéssel hat az elektrolysis. Maculalyukak esetén ma is népszerű. A diathermiás beavatkozás megkönnyítésére Sáfár célzó ophthalmoscopot szerkesztett a hátsó pólusnál levő lyukak elzárásához. May tükör focusában diathermiás tűelektroda van elhelyezve, a vizsgáló a tükrözött fundusrészen gombnyomással coagulatiót tud végezni. A diathermiás beavatkozás másik fejlődési iránya a transvitrealis coagulatio. Vékony, egyenes lack-isolált tűvel végzi ma corpus ciliare mögött beszúrva az üvegtesten át réslámpa vagy szemtükör ellenőrzése mellett Mamoli, Bangerter, Dellaporta, elektrolysises beavatkozást végez transvitrealisan Franceschetti.

Ezek a műtéti módok nem minden ablatio megoldására alkalmasak. Üvegtestleválással, collapsussal, retractióval járó nagyfokú leválások, üvegtesti húzó kötegek, mereven redőzött levált retina, kiterjedt retinadegeneratióval szövődött aphakiás ablatiók, látható lyuk nélküli leválások, diathermiára nem gyógyuló ablatiók megoldásának lehetőségeit kutatva Lindner felelevenítette a skleraresectiókat. Böck, Schreck átveszi módszerét, áthatoló resectiókat, Paufique, Hugonnier, Lloyd lamellaris resectiókat végez. A resectiókat eletrocoagulatióval combinálja Hruby, Paufique, majd Sáfár, Philps, Lister, Arruga, Dellaporta, Sourdille, Bietti, Weve, Berliner, Clark, Schippmann, Shepens, Schafer, nálunk Csapody, Nónay.

Ismerve az üvegtestelváltozások fontos szerepét a retinaleválások létrejöttében a skleraresectiókon kívül az üvegtestvolumen emelésére különböző methodusokat dolgoztak ki. így Rosengreen, Elschnig, Knapp, Grafton, Guyton, Smith, Renk physiologiás konyhasót, a beteg vérplasmáját, liquorát injiciálta, Blumm, Katzin, Cutler üvegtestet transplantált. A szerzők nagy többsége levegőbefuvást végez.

A physiologiás hegesedési folyamat példájára Dellaporta a beteg fibrinogenes plasmáját thrombinnal elegyítve a leválás területén subretinalisan befecskendezi, 68%-os gyógyulásról számol be.

Azon megfigyelésből, hogy skleraresectiónál nemcsak a rövidítés ténye, hanem az általa létrehozott skleraredő nyomóhatása is gyógyítólag hat, a resectiókat Schepens, Custodis és Bietti műanyagimplantatióval kombinálja. Chamlin és Rubner a lamellaris resectiókat egészíti ki pelottázással, szerintük a sklera nyomóhatása így kifejezettebb. Később ez a pelottázó eljárás önálló beavatkozássá alakult.

Bangerter amnion-beültetési eljárásának is steril gyulladás és nyomóhatás az alapja. Magunk is sikeresen végeztünk ilyen műtétet, amnion helyett fibroplastot tűzve a sklerára 1—2 finom coagulatioval.

Retinitis solaris esetek hegesedési folyamatából kiindulva Moron-Salas és Meyer-Schwickerath ívfénycoagulatiós eljárást dolgoztak ki. Kettesy a természetes napfényt használja fel gyógyító gyulladás keltésére.

Külön említendők a megelőző műtéteket végző szerzők, akik a leválás bekövetkezte előtt, vagy a másik szemen talált elváltozások esetében végez-119