Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-06-01 / 2. szám

II. Kombináció: (továbbiakban К. II.) két napos penicillin cseppes előkészítés után Imre szerint abrasiót végeztünk. A műtét napjától a szulfonamiddal а К. I. kezelés szerint jártunk el. 5X kaptak a betegek naponta penicillin cseppet (5000 E.) és kétszer 1%-os terra íny cin kenőcsöt az elbocsátásukig.

III. Kombináció : (továbbiakban К. III.) A férfi betegeknél 4x naponta 0,5%-os aureomycin, női betegeknél 1%-os terramycin kenőccsel műtéti előkészítést, majd Imre szerint abrasiót végeztünk. A továbbiakban távozásukig 4X kaptak naponta 0,5 százalékos aureomycint a férfi, 1 százalékos terramycint a női betegek.

Antibiotikus kezelés: (továbbiakban A.) a férfi betegek naponta 4 X 0,5 százalékos aureomycint, a női betegek pedig 1%-os terramycin kenőcsöt kaptak a távozásukig.

Eremascein: Mi az eremasceint két féle kombinációban próbáltuk ki (továbbiakban E. I. és E. II.) E. I. : Abrasió + subcut. eremascein injekció 0,1 ml, továbbá argentum proteinicum csepp naponta egy ízben.

E. II. Lokális eremascein cseppentés két óránként a beteg távozásáig. Szatmári szerint az eremascein glutation hatást fejt ki. ennek pedig méregtelenítő, toxin megkötő képessége van, amely glutaminsav, glykokoll és cistin tartalmú tripeptid. Fertőző betegségben fokozza a fagocitózist, és úgy látszik megköti a toxinokat. Ezért e kémiai szert már 1936-ban katalizátornak és vírusantibiotikumnak nevezték.

Azt tapasztaltuk, hogy a klasszikus mechanikus kezelés és a csatolt subcután injekció gyorsabb tünetmentességet eredményezett, mint ugyanazon gyógyszer tisztán lokális alkalmazása csepp formában. Megjegyzem még azt, hogy ezen kezelést 1956. januártól 1956. augusztusáig végeztük.

Klinikai lefolyás : E. I. után az ismert mechanikus kezelés képét láttuk.

E. II. Az alapszövet gyors vékonyodása mutatkozott. Ebből adódott, hogy a csomók 6—8 napos cseppentés után kifejezettebbekké váltak, az alapszövet vékonyodásával arányosan magasabbnak tűntek. Majd lasssan megindul a csomók zsugorodása, laposodása. A betegek távozásakor is láthatóak voltak az igen lapos bekoncentrálódott csomók, melyek a kötőhártyazsák felszínéből nem emelkedtek ki. A többszöri ellenőrzés után megállapítható volt, hogy a távozási státusnak megfelelő kép lényegesen nem változott.

Beteganyagunk értékelése azt mutatja, hogy a különféle gyógyszeres kombinációk (I. sz. táblázat) hatására a tünetmentesség hosszabb-rövidebb időtartam alatt következett be. A grafikon (II. sz.) szerint terápiás metódusaink közül a leggyorsabb eredményt а К. I. és а К. II. adja. Aracz—Pacheco és Alimudrin is a mechanikus kezeléssel kombinált therápiát húzza alá. Az eremaseeinnel kezeltek а К. I. és a K. Il.-höz hasonló tünetmentességi átlagot mutattak recidiva nélkül. A tisztán antibiotikus kezelésnél találkoztunk számos 40—85-ig terjedő ápolási nappal. Mikuni is 3—4 hónapon át adja az antibiotikumot.

Konstantinovics 40—60 napig adta az erytromycint.

Azt tapasztaltuk, hogy a hosszadalmas intézeti kezelést a betegek pszihikailag nehezen tűrik. Ezért több esetben voltunk kénytelenek 60 napos antibiotikus kezelés után mechanikus kezeléssel siettetni a gyógyulást. A betegek türelmetlensége mellett a másik sürgető körülmény az volt, hogy az endemiás vidékeken, így Hajdú-Bihar megyében is, ahol az utóbbi időben a Tr. emelkedő tendenciát mutat (Molnár—Koleszár), a rendelkezésre álló Tr.-es ágyakon a hosszas intézeti kezelést nem lehet biztosítani. Helyes az utókezelés, vagyis minél hosszabb ideig fenntartani a gyógyszer hatását. (Klimesova, Kony, Vojnova, Mikuni, Konstantinovics). így jártunk el a hajdúszoboszlói

105