Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)

1959-03-01 / 1. szám

oldatot tartalmaz, az ebből adható legnagyobb adag 25 ccm-es edény alkalmazása esetén 10 5 hígítás. Ennél nagyobb hígítás nem adván hatást a lehető legnagyobb koncentrációval dolgoztunk. A többi vizsgált szerek fenti koncentrációját olyképpen választottuk, hogy előzőleg meghatároztuk azt a töménységet, mely eléggé kifejezett, de nem maximális kontrakciót ill. elernyedést okozott. Általában a 10—20-as jelzésnél figyelhető meg legjobban a hatás csökkenése vagy fokozódása. Ezt a koncentrációt prostigmin esetében 10 6, acetylcholinnál 10 4 4’3, adrenalinnál 10 6-nak találtuk. Az egyes koncentrációk emelése logarithmikusan történt.

Mindenekelőtt megnéztük a hydergin hatását önmagában. 10 6 hígítás (25 ccm fürdőfolyadékba 0,25 ccm ezrelékes hydergin) a lehető legnagyobb koncentráció hatástalan a sphinkterre.

A bemutatott vizsgálatokból nem kívánunk túlmesszemenő következtetést levonni. Hiszen még a javított Hess-féle módszer alkalmazása mellett is vannak nehézségek. Mindenekelőtt van jó és rossz készítmény, melyen a pharmakológiai eredmények hatása különböző lehet. Eontos az is, hogy milyen állatszemen végeztük a kísérleteket, mert a qalitatív és quantitativ effectus más és más lehet. Például Hess, Dale és Poos szerint az ergotamin macskairisen parasympathicomimetikus, nyúlnál és embernél sympathikomimetikus hatású. A különböző irisstruktúrák izom- és kötőszöveti rendszerének másmás megoszlásából adódó mikromechanikai különbségek, az iris egyes szektorai szerint, a gyógyszerek iránti érzékenység szerint változó eredmények lehetnek. Nagyobbszabású jólértékelt vizsgálatok szerint azonban megállapíthatjuk, bogy a hydergin sympathikolytikus hatását az iris záróizmára kiterjeszteni nem lehet. Felvetődik az a kérdés, nem vonható-e kétségbe a sympatholytikus hatás a szem érrendszerére vonatkozóan is? Ez a kérdés elsősorban azon kórképeknél érdekelhet bennünket, melyeknél a vasoconstrictorok sensibilisatióját, sympathikotonusát hangsúlyozzuk. így glaukomás szemben lenne adva ilyen helyzet. (Courtis, Nunez), vagy olyan hypertoniás disregidatiós elváltozásoknál, melyeknél jellemző a vegetatív egyensúlyzavar. Wilbrandt szerint ugyanis a hydergin ilyen hypertoniák sympathikotonusát befolyásolja legkedvezőbben. A glaukomás tensióemelkedés hyderginnel való csökkentését illetően az irodalmi adatok mérsékeltek, bár több szerző szerint megállapítható rövid időtartamú hatás. (Posner, Simkova, Smolik, Zahn, Pintelen, Orbán.) De ha a tapasztalatokat összességükben tekintjük, e megfigyelések nem meggyőzőek. Orbán néhány esetben tensióemelkedést is látott hydergin adagolása után. Egyedül Persichetti észlelt kifejezettebb tensiócsökkenést glaukoma simplexnél és congestivum chr.-nál. Acut glaukománál, ahol a Sympathikus vasokonstriktorok szerepe jelentős lehet, nem észleltek tónuscsökkentő hatást. Simkova és Zahn a tonometer ismételt felhelyezésére vezeti vissza a kis fokban megmutatkozó tensiócsökkenést. Lehetséges, hogy az észlelt rövidtartamú tensióesések az általános vérnyomáscsökkenés vagy a hydergin centrális hatásának tükröződései. Thmánszky az ergotoxin hatását vizsgálva retinalis ereken azt találta, hogy a retinalis vérnyomás emelkedik, de

3