Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)
1959-03-01 / 1. szám
A herpes azonban gyakran 3—4 hét múlva válik csak súlyossá és csak akkor határozza el magát az orvos műtétre. Ilyen esetben viszont — mivel postoperativ kezelés is szükséges — az ápolási napok szempontjából alig, vagy nem is vagyunk előnyösebb helyzetben, mint operáció nélkül. A kurativ keratoplastica csak akkor rövidítené meg igazán a kezelés idejét, ha a betegség kezdeti stádiumában felállított diagnosis műtéti indikációt is jelentene. Kezdődő, 1—2 napos folyamatoknál azonban még a keratoplasticában legjáratosabb szemészek sem gondolnak műtétre, hanem előbb mindig megpróbálnak konzervatív kezeléssel eredményt elérni. Ilyen álláspont alakult ki a debreceni szemklinikán is. Kurativ műtétet csak akkor végeztünk, ha láttuk a gyógyszeres kezelés eredménytelenségét és a keratitis olyan súlyos volt, hogy nagy szarúhomály hátrahagyása nélkül nem gyógyulhatott meg. Feltűnt ezeknél a műtéteknél az az irodalomból is ismert jelenség, hogy az operáció után a subjectív tünetek azonnal megszűnnek. Ebből arra gondoltam, hogy ez a hirtelen változás nem írható a transplantum trophicus hatásának javára, aminek kifejlődéséhez több időre lenne szükség. Az a véleményem alakult ki, hogy ezt az azonnali változást a cornea idegeinek a trepanatio alkalmával történt átvágása eredményezi. Az a tény, hogy a herpes vírus az idegek mentén terjed, ezt az elképzelést valószínűsítette. Ekkor támadt az a gondolatom, hogy talán felesleges is transplantálni, mert a herpeses keratitisnél végzett kurativ műtét egyetlen gyógyító tényezője maga a trepanatio, tehát az idegek átvágása. A műtétet, amit incisio-corneae-nek neveztem el, először, egy 66 éves férfi beteg bal szemén végeztem (vísus—szeou), akit már két hónapja kezeltünk súlyos herpeses keratitissei. A szem kokainozása után 7 mm-es trepánnal a Descemet-ig érő körmetszést ejtettem, majd scopolamin és antibioticum becseppentése után a szemet bekötöttük. Másnapra a fénykerülés, könnyezés és a fájdalom megszűnt, a keratitis gyógyulásnak indult és a beteg 8 nap múlva 1958. március 27-én panaszmentesen, 0,2 vísussal hagyta el a klinikát. Jelenlegi látása (1958. november 29.) correctióval 0,6. A cornea műtét előtt olyan súlyos állapotban volt, hogy ilyen látásjavulást sem konzervatív kezeléssel, de kurativ keratoplasticával sem érhettünk volna el. E kezdeti sikeren felbátorodva, több hasonló incisiót végeztünk. Először csak olyan betegeket operáltunk, akiket konzervatíve meggyógyítani hoszszabb idő után sem sikerült. A későbbiekben, mivel az eredmények jók voltak, rögtön ezzel kezdtük a kezelést. Jelenleg hét olyan esetünk van, akiknél már elmúlt egy fél év a műtét óta recidiva nélkül. További 5, szintén gyógyult betegünk műtété óta még nem telt el hat hónap. Mind a 12 beteg 6—8 nappal a műtét után gyógyultan, jó látással hagyta el a klinikát. Egy kollega bal szemén is elvégeztük a műtétet, kinek herpese már harmadszor recidivált. Orvosról lévén szó, a túl óvatosan végzett felületes trepanatio csak a tünetek enyhülésével járt, de nem gyógyította meg a keratitist. Az egy hét múlva megismételt Descemetig érő incisio azonban itt is teljes gyógyulást eredményezett. Az eljárás előnyei a következőkben foglalhatók össze : 1. A műtét veszélytelen, egyszerű és rövid ideig tart. 2. Különleges tudás és felszerelés nem kell hozzá. 3. Egyformán jó eredménnyel végezhető kezdődő, enyhe, valamint régebben fennálló és súlyos esetekben is. 4. A kezelés idejét 6—8 hétről 1 hétre rövidíti. 5. Súlyos esetekben a cornea feltisztulása és a látás javulás a megszokottnál nagyobb. 6. Friss esetekben, ahol a látóélesség még jó, 24
