Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)
1959-03-01 / 1. szám
megnyilvánult [az előbbieknél bordaközti összenövések, sella elváltozások és hydrocephalus internus, az utóbbinál hydrocephalus internus és a frontoparietalis lebeny atrophiája, volt kimutatható]. Junius esetében a betegség Oslerkórral kapcsolódott, Mylius (30), Reese (34), Spadavecchia (40) eseteiben is láthatók voltak teleangiectasiák a test különböző részein. Zamorani (49) a betegség alapjául hypophysis functiozavart tételezett fel és Lamb (23) nyolc esetéből háromban talált endocrin zavarokat. Az exsudatiót, vérzéseket előidéző érelváltozásokat Elwyn a kis erek organikus tágulatában, teleangiectasiájában jelöli meg, Tour szerint a végarteriolák betegek és a capillaris mikroaneurysmák csak másodlagosak. Reese szerint a kis vénák endothelje alatti membrana basilaris vastagszik meg annyira, hogy néhol az erek lumenét el is zárja és ezt követik a teleangiectaticus tágulatok. A legtöbb szerző a vénákon látta az elváltozásokat, maga Coats is, Leber (26) inkább az artériákon. Isrriéretes, hogy mikroaneurysmák vena-thrombosis, diabetes, hypertonia, egyes chronicus és secundaer glaukomaeseteiben is láthatók. JTise(45), (46) szerint ezekben az esetekben éppúgy, mint a Coats-betegségben, a kis vénák és capillarisok szűkülnek be, vagy záródnak el. Ezt relativ anoxia követi és ez váltja ki az ér és kötőszövetes proliferatiót. Ha a retina levált, a retina külső rétegeiben lesz kifejezett a relatív anoxia és ezért irányul a fibrosis a subretinalis tér felé.—A másik felfogás szerint a Coats-betegség alapja chronicus gyulladás. Leber is ezen az állásponton volt. Másodlagosnak tartotta az érelváltozásokat, mert egyes esetben hiányoztak. Szerinte a betegség oka mikroembolusok, vagy toxin által kiváltott gyulladás. Ez volt Lamb, Sattler (38) és részben Berg (2) véleménye is. Miyashita és Nisyake szerint a betegség alapja gyulladásos folyamat az érfalak hereditaer gyengeségével. Straub (41), Müller (29) és Francois (12) véleménye szerint gondolni kell a toxoplasma infectióra, mert egyes esetben pozitív volt a Sabin—Feldmann-test. Tuberculosis eredetet valló felfogással ma már ritkán találkozunk. A konzervatív, gyógyszeres kezelés általános sikertelensége után therápiás célra diathermiás coagulatiót elsőnek Guyton és McGovern (15) ajánlottak. Betegüknél a műtét hatására a partialis elváltozás helyét heg foglalta el. Sapuppo(37) esetében a beavatkozást javulás követte, Alagna és Perri (1) esetében elhatárolódott a folyamat. Utóbbiak a második szem gyógyítására napi 30 ml emberi serumot adtak i. v. és ez is javulást eredményezett; abból indultak ki, hogy betegük vérserum elektrophoresise mindhárom fractióban az albumin túlsúlyát mutatta. Rubino (35), Reese (34), Brini (3) szintén ajánlják a diathermiás műtétet. Röntgenbesugárzást (tumor dosissal!) elsőnek Paufique és Etienne (31) í ajánlottak. Reese két röntgennel besugárzott betege közül az egyiknél a folyamat stationaerré vált. Woods (48) szerint egyes szerzők cortison adásától láttak jó eredményt. Az irodalmi adatok fenti összefoglalásából látható, hogy a Coats-betegségről minden szempontból sok az eltérő vélemény és sok megoldatlan probléma van. Csak a két legfontosabbat említve : nem ismerjük a betegség okát és gyógyítása is teljesen bizonytalan. Klinikánkon az elmúlt években négy olyan beteget kezeltünk, akiknek diagnosisa retinitis exsudativa externa, Coats volt. 1. eset: К. S. 19 é. férfi*. 1953. II. 20-án jelentkezett klinikánkon. Bal szemével mindig rosszul látott, jobb szeme látása kb. két éve romlik. Családi anamnesise negatív. Látása jobb szemén 5/50, bal szemén 2 mou. Bal szeme 12°-ot kifelé kancsalít, mindkét szem elülső segment je ép, törőközegek tiszták. Jobb macularis tájon másfél papillányi, kissé előemelkedő sárgás-szürke terület, felszínén több, erősen kanyargós * Ezt a beteget Varga P. (43) a magyar szemész szakcsoportban Budapesten, 1953-ban bemutatta. 12
