Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2. szám
A gyógyulás zavartalan. Egy héttel később a beteg panaszmentesen, jól álló szemhéjakkal távozott. Szövettani lelet : az eltávolított tarsusdarab felszínén csak elvétve látszik, többnyire ráncokba szedődve, keskeny, 2—3 rétegből álló laphám boríték, mely helyenként a mélybe terjedve szabálytalan papillákat képez (1. 2. ábra 3. ábra ábra). Másutt viszont a hámboríték eltűnt, s helyén a subconjunctiva változó tömöttségű fibroblastokkal és vándorsejtekkel különböző mértékben átszőtt rostos kötőszövete észlelhető. Utóbbiban kisebb-nagyobb erek foglalnak helyet, perivascularis mononuclearis infiltratióval. A kép nagyobb részében, a hegszövetbe átmenő tömött, rostos kötőszövetbe ágyazva, erősen kitágult, üres lumenű cysták láthatók. Ezek a hámboríték közvetlen szomszédságában 85