Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2. szám
Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató : Kettesy Aladár dr. egyetemi tanár) Sphinkterotomia „solaris kauterizáciÓYal'’ VÖRÖS MARTHY D.ÍNIEL, PÉNZES TIBOR Meyer—Schwickerath közleménye óta ismeretes, hogy a bulbus véres úton való megnyitása nélkül, a szem belsejébe juttatott fénysugarak segítségével műtéti beavatkozás végezhető. Az általa alkalmazott eszköz, melyet „Lichtkauternek“ nevezett, alkalmas optikai berendezés segítségével, ívlámpafényt vetít a szem törőközegein át a szem belsejének kívánt helyére összpontosítva, olyan koncentrációban, hogy az ott absorbeálódva, energiája révén, a szövetekben irreverzibilis változásokat okoz. Eljárását elsősorban ablatio retinaeellenes műtétnek szánta. Később azonban a „Licht-kauter“ használatának indicatiós területe kiterjedtté vált. Kettesy 1955-ben közvetlen napfénnyel zárt el centrális retina szakadást. Kettesy sikeres műtété ösztönzött bennünket arra, hogy magának a napfénynek az energiáját próbáljuk felhasználni intraocularis vértelen beavatkozásokra. Kísérleteinket kezdetben állatokon végeztük, amelyek a solaris coagulatio fizikai és élettani lehetőségének alapjait tisztázták. Erről a Tiszántúli Szemész Szakcsoport ülésén 1957. júniusában beszámoltunk. (Benkő Károly, Vörösmarthy Dániel.) Jelenleg csak az első emberi irisen végzett sikeres beavatkozásunkat ismertetjük. 1957. augusztus 27-én S. F. nevű 62 éves beteg azzal a panasszal kereste fel klinikánkat, hogy bal szemével többszöri műtét ellenére sem lát. Anamnestikusan kiderült, hogy 1953-ban szürkehályog miatt mindkét szemét operálták. Később zöldhályog miatt esett át többször műtéten. Látóélesség felvételkor j. o. correctióval : 0,6. Fent a limbusban műtéti sebzés hege. Közepesnél valamivel mélyebb csarnok. Irisen 12h-nál közepesen széles, szabadszárú koloboma. Tiszta törőközegek. Szemfenék ép. Szemfeszülés 20 Hg mm. Bal szemén látóélessége üvegével 0, 02. Bulbaris kötőhártyán fent és kívül hegek láthatók, régebbi műtétek nyomaként. Fent a limbusban műtéti sebzés hege. Mély corpuscsamok. A békés irisben 10!l és 1/2 3h között széles koloboma, amelynek szárai a sebajkak közé hegesen rögzültek. A pupilla és koloboma felhúzott, egyenes előretekintéskor a pupilla és koloboma vetületét a felső szemhéj csaknem takarja (1. ábra). Szemfenék épnek tűnik. Szemfeszülés 8 Hg mm. (Valószínű a sok műtéti beavatkozás miatt.) Az aphakiás és később glaukomás beteg szűkebb látóterének kiegészítése érdekében a sokkal rosszabb látóélességű bal szemét is igyekezett használni. A szemrés megnagyobbítására irányuló törekvése a ptosisos betegeknél ismert módon homlokráncolást eredményezett. Ez, valamint a decentrált pupilla állásából adódó nem identikus helyű projektio a betegnek állandó panaszt okozott. Indikáltnak látszott tehát olyan műtét elvégzése, amely a centrum területét szabaddá teszi. Elsősorban sphinkterotomia jöhetett volna szóba. Tekintve azonban, hogy a többszörösen operált hvpotoniás szemnek ez további traumát jelentett volna, a műtéttől eltekintettünk, annál is inkább, mert a beteg a műtétbe nem egyezett bele. Az eset alkalmasnak látszott solaris coagulatiós eljárásra, mert ennek sikertelensége sem jelentett volna rosszabbodást a beteg számára. 1957. augusztus 31-én 12h és 13° között végeztük el a beavatkozást. A nap nálunk ez időközben kulminál. Az égbolt csaknem felhőtlen volt. A légréteg páratartalma nem haladta meg az erre az időpontra vonatkozó sok évi átlagot. A föld felszínére jutó sugármennyiség számításunk alapján kereken 1,3 gcal/cm2 min-nak adódott. Az égetéshez 15 cm átmérőjű 1:5, 26 fényerejű lencsét használtunk, amelyet úgy állítottunk be, hogy a lencse és a cornea együttes törőereje éppen 71
