Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)

1958 / 1. szám

Mindezen nagyítók, melyekről szó esett — kivéve a kontaktüveget — csak monokulárisan használhatók, mert a tárgytávolságuk oly csekély, hogy ilyen mértékben convergálni az emberi szem nem képes. Ismerünk azonban binokulárisán használható nagyítókat, melyek rendszerint egy prizma-pár közbeiktatásával teszik lehetségessé a convergentiát. Ennek legismertebb képviselője a Zeiss f. binokuláris féjlupe. Ennél a 2,5 X-es nagyítású prizmás hatású lencsék fekete bakelit ernyőbe vannak foglalva, s az egészet a fej kerületére erősíthető pánt tartja a szem elé. Használata nemcsak csökkent­­látásúak részére előnyös, hanem mindazoknak is, akik igen aprólékos munkát pontosan akarnak elvégezni, így pl. szemorvosok, grafikusok, műszerészek, retusőrök, botanikusok részére is. A komplikáltabb binokuláris nagyítók között legjelentősebb a távcsöves szemüveg (Fernrohrbrille, Telescopic spectacle). A távcsöves szemüveg alapelve megegyezik a Galilei távcsőével, mely abban áll, hogy ha egy erős convex lencse mögé olyan távolságra teszünk egy kb. kétszeres erősségű concav lencsét, hogy a szem felé eső gyújtópontjaik egybeessenek, akkor fókusztávolságuk hányadosának megfelelő nagyítást nyerünk. A nagyítást a felhasznált lencsék erőssége, és mini említettem, egymástól való távolságuk határozza meg. Hogy a használatban ne legyenek túl nehezek, s a nagyítóhatásuk ne tegye őket megszokhatatlanná, legfeljebb 2—2,5 X-es nagyítással készülnek. Ha pl. ob­­jektívnek egy +20 D-ás conve.x lencsét, okulárnak egy —40 D-ás eoncavot (50 használunk, akkor ennek nagyítása — mm = 2X -es. Tehát ha egy J2 csökkentlátó visusa szabadszemmel 5/50, az a fenti távcsöves szemüveggel 5/25-öt fog látni. E szemüveget Hertel javaslatára Zeissék vezették be először, s annakidején különleges és elég feltűnő kivitelben hozták forgalomba, ma már a Keeler és a Kollmorgen cégek részben műanyaglenesékkel az általánosan használt celluloidkeretbe szerelve szállítják, úgyhogy alig feltűnőbb egy vastag convex üvegnél. Használata esetén nagyon lényeges az ametropia pontos korrigálása, amit a gyakorlatban kétféleképp lehet megvalósítani, vagy úgy, hogy a szük­séges dioptriát egy kis foglalatba helyezve az okulárrészre illesztik, vagy úgy, hogy magát a távcsövet a rendes korrigáló szemüveg elé erősítik. Mivel a tcs, szü. az alkalmazkodási képességet nagyon lerontja, közeli használatához convex, ún. olvasó előtétlencséket kell az objektív elé illeszteni. Általában kétféle nagyítással készül, úm. 1,7 X-es és 2,2 X-es. Erősebbet a gyakorlatban nem lehet alkalmazni. Ezeket ugyanis elsősorban a távoli látás javítására használják, így az utcán való közelekedéshez is viselik, erősebb nagyítás ese­tén azonban a parallaxisból és a távlat megváltozásából eredő zavaró momen­tumok már olyan fokúvá nőnének, melyet a tapasztalat szerint megszokni nem lehet. Sokan még ilyen nagyítás mellett sem tudják az utcán használni, s csak akkor teszik fel, ha álló vagy ülő helyzetből huzamosabb ideig meghatá­rozott távolságra kívánnak nézni vele, pl. színházban, moziban, sportmérkő­zésen stb. A távcsöves szemüveg előnye még, hogy a megfelelő olvasó előtét felhelyezése után közeli munkához, olvasáshoz is jól használható, bár rend­szerint csak monokulárisan, mert convergentia esetén a szemek már nem az optikai tengelyen néznek át és zavaró kettőslátás keletkezik. Természetesen olvasó szemnek a jobbik látásút választjuk, a másik szemet pedig a zavaró hatás kiikatása céljából homályos előtétüveggel szoktuk ellátni. Ha a távcsöves szemüveg két nagyítórendszerét úgy erősítjük a keretbe, hogy optikai tengelyeik a convergálásnak megfelelő szöget zárjanak he, akkor közeire használható binokuláris nagyítót nyerünk. Ezen szerkezetet Lupén-34

Next

/
Thumbnails
Contents