Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
Beszámoló a müncheni szemésztovábbképző tanfolyamról (1957. &pr. 29—máj. 4.) Beszámolóm a müncheni szemésztovábbképző tanfolyam anyagának rövid ismertetését foglalja magában. Ez a tanfolyam, melyet a müncheni egyetemi szemklinika vezetője, Rohrschneider professzor a heidelbergi német szemészorvostársaság megbízásából szervezett meg a bajor orvoskamarával együtt, határozottan nemzetközi jellegű volt. Múlt év ápr. 29-től máj 4-ig tartott, anyaga óriási területet ölelt fel. A felkért 25 előadó közül 8 külföldi volt. Közöttük magam is. A megtisztelő meghívásnak örömmel tettem eleget. A külföldi előadók Svájc, Hollandia, Belgium, Franciaország, az Egyesült Államok, Ausztria és Olaszország szemész professzorai voltak. Az előadások színhelye a most elkészült élettani intézet óriási, gyönyörű tanterme volt, mert e továbbképző tanfolyam hallgatására Münchenbe érkezett 600 szemorvos befogadására a szemklinika újjáépült tanterme kicsinynek bizonyult. Az élettani intézet óriási előcsarnokában és lépcsőházában könyvpiac és optikai vizsgálóeszközök gazdag kiállítása nyert elhelyezést. Itt mindent bemutattak, amit Németország ezen a téren újat és jelentősét produkált.. Bizony a látvány gyönyörű volt. Az előadásokat mind délelőtt, mind délután tartották, 40—45 percnyi időtartammal, az előadások között 10—15 perces szünettel, így elkerülthető volt a hallgatóság kifáradása. A szünetekben aztán lehetett nézegetni könyveket, új műszereket stb. A tanfolyamot Amsler zürichi professzor nyitotta meg. Előadása tartalmas, mélyen szántó gondolatokkal teli és ragyogó stílusú volt, nagy kultúráról, magas műveltségről tanúskodó. Három fogalmat analizált: fejlődés, haladás, továbbképzés. Jelszó : vita brevis, ars longa. Teendő : kiválasztani azt, ami valóban értékes, valóban haladást jelent. A haladás lineáris irányú, a fejlődés emelkedő, vertikális tendenciájú folyamat. Éles kritikai szellemben tárgyalja és értékeli az orvostudomány legújabb vívmányait, elsősorban az antibiotikumokat. A glaukomára vonatkozó mai kutatásokat is kétkedő analízissel veszi. Szerinte napjaink hatalmas technikai kifejlődésének orvosi alkalmazását okosan kell végezni. Vigyáznunk kell, hogy dogmatizmusba ne essünk. Ami az irodalmat illeti, ki kell választani azt, ami valóban értékes. Hangsúlyozza, hogy a gyakorlati értékkel bíró közlemények mindinkább háttérbe szorulnak a laboratóriumi eredmények előretolódásának következtében. A technikai felszerelés, pontos fizikokémiai mérések még nem merítik ki az orvosi problémákat. Hogy egyszerű eszközökkel is milyen nagy haladást lehet elérni, találóan mutatja Gonin esete, aki zseniális alapgondolatából kiindulva egyszerű thermokauterrel zárta el a levált retina szakadását és így felfedezte a retinaleválás műtétét. Amikor szerény lausannei klinikájára az egész világról sereglettek a látogatók, egy alkalommal két amerikai újságíró is érkezett hozzá, kiknek megmutatta munkahelyét. A szemle befejezése után az egyik megkérdezte Gonint, hogy hol van a laboratóriuma, mert azt is szeretnék látni. Gonin nem jött zavarba, hanem egyszerűen fejére mutatva, csak annyit mondott : „itt“. Gonin esete a mai hatalmas technikai felszerelések mellett is bizonyító. Amsler igazat ad Bergsonnak, akinek felfogása szerint a tudományos munkához akarat, intelligencia, de elsősorban emotio szükséges. Az emotio alatt szerintem talán az inventio, az alapgondolat, a szikra értendő. Amsler kifejti továbbá, hogy Löhlein szerint csak az kerüljön publikációra, aminek az értéke még öt év múlva is fennáll. Más szakmákkal 22 T
