Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
eorneának kb. színesgombostűfejnyi, enyhén behorpadt részére kötőhártya tapad. Felül két basalis és középen egy teljes coloboma. Gonioscopia: a zúg sértetlen, ép, a coloboma területében corpus ciliare látszik. Szövettanilag a három részből álló képlet egyes részeiben változó érdússágot és többnyire perivascularis mononuclearis sejtekből álló infiltratiót mutató iris szerkezete ismerhető fel, a szélén kötőhártya typusú réteges laphámfoszlánnyal összefüggésben (1. ábra). Utóbbi egy helyen az iris stromát 1. ábra infiltrálni látszik. Feltűnő az iris stromának helyenkinti hyalinisatiója. Másutt viszont apró erekben és sejtekben gazdag granulatiós szövet észlelhető, változó szélességű laphám borítékkal. Ennek sejtjei, főleg a felszín szomszédságában, degeneratio jeleit mutatják (magpyknosis, plasmavacuolisatio). Egy másik szövetdarabkában, hol iris-szövet csak keskeny hámfoszlánnyal függ össze, haematoxylin-eosinnal halvány kékre festődő, a szélén szervülés jeleit mutató, egynemű anyag látható, mely az üreges képlet bennékét képezi (2. ábra). A leírt szöveti kép implantatiós iris hámcystának felel meg. Esetünket hasonló tárgyú közlésektől az különbözteti meg, hogy a hámbenövést viszonylag korán, a műtét utáni 16. napon ismertük fel, és a 19. napon meg is operáltuk, viszonylag igen kis beavatkozással. A kedvező eredményt a korai diagnosisnak és korai műtétnek tulajdonítjuk. Éppen ezért fontosnak tartjuk filtráló sebek esetében, akár naponta is réslámpával ellenőrizni a viszonyokat. A műtét olyan legyen, mely biztosan záró varrattal, és ezenkívül lehetőleg a seb fedésével a filtrálást megszünteti. Ismeretes ugyanis, hogy filtráló sebek esetében fehérjedús („plasmoid“) csarnokvíz képződik, mely a csarnokban esetleg bennmaradt implantatumok burjánzásának kedvez, míg a fehérjében szegény, normális csarnokvíz utóbbit gátolja (Kornblueth és Tenenbaum, Snell). 20
