Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
ják meg, hogy ő volt az úttörő, ő ültetette el a magot, amelyből hozzá méltó utód, dr. Genersich Antal felépítette ezt a kórházat és ezzel az emberek ezreinek vált lehetővé egészségük visszaszerzése, ö volt ennek a városnak szellemi felrázója, a tudományos ismeretterjesztés elindítója. Azóta óriásit haladtunk. Ma már az ismeretterjesztés hivatalos program, államilag, törvényesen előírt kötelesség, amelyet a népet szerető emberek százai és ezrei végeznek. Éppen ezért, amint az évek múlnak és Imre József dr. eltávozása mind messzebbre és messzebbre kerül, emléke is mindjobban magasztosul, mind dicsőbb a fény, amely emlékét körülveszi és mind tisztábban látjuk emberi mivoltának nagyságát, tisztaságát, értékét és szépségét.“ Sajnálattal nélkülöztük dr. Vajda Géza jelenlétét, aki 1898-ban, a kórház alapításakor Imre József első segédorvosa volt. Gondolatokban gazdag és kedves emlékeket idéző levelét — melyet dr. Imre György, Imre József szemorvos unokája olvasott fel — így fejezi be: „Mindezek után érthető, hogy amikor én a néhai mesterem szobrához leteszem a magam szerény koszorúját, állíthatom, hogy ez a koszorú az ö emlékezetéhez méltó csak akkor lehet, hogyha ez a holtig tartó tanítványi és szinte fiúi hálás szerétéiből van fonva.“ Az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a szobrot. A város tanácsának határozatából a kórház előtti utca e naptól id. Imre József nevét viseli. — Az ünnepség után dr. Csillag Ferenc, a kórház jelenlegi szemész főorvosa mint házigazda 'kalauzolta a vendégeket, akik a késő délutáni órákig együtt maradtak még baráti beszélgetéssel és a város nevezetességeinek megtekintésével töltve az időt. Nagy Ferenc KÖNYVISMERTETÉS H. Seeliger: Listeriose. J. A. Barth, Leipzig 1950. A „Beiträge z. Hygiene & Epidemiologie“ sorozat 8. monográfiája egy újabb keletű fertőző betegségre, ill zoonosisra hívja fel a figyelmet, mely a szemorvost is érdekelheti. A listeria monocytogenes (azelőtt listerella) a corynebaktériumokhoz áll közel. Állatorvosi és emberorvosi jelentősége utóbbi időben kezd kibontakozni Murray és mások vizsgálatai nyomán. Számos kórforma közül az ún. oculoglanduláris típus lokalizált, félheveny kötőhártyahurut alakjában jelentkezik, tüszőkkel és mirigyduzzanattal (Pletneva és Stiksova 1950, Shmetova 1953). E kórkép a Parinaud-syndroma egyik, actiológiailag definiált formája: e tényre szerző nem tér ki. A listerosis egy másik megjelenési alakja a septikus-anginosus forma, mely egyszerű conjunctivitis-szel jár, míg az agyi lokalizáció ptosissal stb. A kórokozó kimutatásának egyik fontos módszere az Anton-féle kísérlet: l.-tenyészet egy csepp je 24— 48 óra múlva a kísérleti állatban gennyes keratoconj.-t idéz elő, mely lokális immunitással gyógyul. Míg a kitenyésztés telluritos táptalajon nehézségekkel jár, a Widalf. agglutináció mellett a komplement kötési eljárás látszik a legmegbízhatóbbnak. Egyébként 28 állatfajtában írták le jelenlétét. Úgy látszik, hogy pseudotuberculosis kifejezés alatt szereplő kórképek nagy része ide sorolandó (egy részük pasteurellosis). A 132 oldalas, kimerítő irodalommal rendelkező monográfia áttekintően tárgyalja a listeria kérdés mikrobiológiáját, kórbonctanát, klinikumát és therápiáját (tetnacylinek), rámutava a Pfeiffer-féle mirigyláz, granulomatosis infantiseptica, valamint számos veterinär kórkép (juh, szarvasmarha encephalitis stb.) közös kóroktanára. Grósz István 192
