Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
finomak, idősebb korban durvábbakká válnak. A mikroorganizmusok és a kereksejtek a szeptumok mentén jutnak az ideg belsejébe. A papillaödema szöveti képe a tiszta vizenyő, amely az összes szövetelemeket érinti. A vizenyő, erőteljes és körülhatárolt, a papilla és a közvetlen környékén a retina, a NO pedig az arteria c. retinae belépési pontjáig. Az idegrostok változásai a vizenyő fokával arányosak. Először a velőshüvely, majd a tengelyfonal duzzad meg. A látóidegfőben a velőshüvely nélküli rostok először a papilla szélén duzzadnak, a folyadék a finom fonalakat elválasztja egymástól, a szemtükri képben ez sajátságos finom csíkoltságnak látszik. A rostok duzzadnak, kanyargóssá válnak. A lamina cribrosa elülső glia rostjai előredomborodnak és elválnak a hátsó sklera rostoktól. Ebben a stádiumban vezetési zavar még nincs, csak a vakfolt megnagyobbodása mutatható ki. Utóbbinak oka a környező retina összenyomása, visszahúzódása és az érhártyától való elválása. A retina visszahúzódik a látóidegfő szélétől, több helyen meggyűrődve fölemelkedik. Lényeges, hogy a gyulladásos sejtek teljesen hiányoznak. Ha a vizenyő hosszú ideig tart, akkor az idegrostokon elhalás jelei lépnek fel. Az orsóalakú tágulatokban a neurofibrillumok eltűnnek, helyükön szemcsék jelennek meg. Később a szemcsés szerkezet egyneművé válik és a tágulatok elvesztik összeköttetésüket a rostokkal, amelyekből származtak. Ebben a szakban vannak az ún. cytoid testek, amelyek tulajdonképpen a levált orsóalakú tágulatok. Végül az idegrost teljesen degenerálódik, a ganglion sejtekben chromatolysis lép fel. Mivel az idegrost elhalás inger a gliozisra, az ödémás papillában a megszaporodott mikroglia felfalja az elpusztult elemeket, a neuroglia proliferációja helyettesíti azokat. Az asztrociták zsugorodása teszi a papillát ismét lapossá, majd húzza vissza a retinát a helyére. A vakfolt nagyobbodás a környező retina sorvadása miatt megmaradhat (21, 22, 23, 24, 25). Meningitisz okozta pangásos papilla esetében gyulladásos sejtek is találhatók ezért kétséges is, hogy valódi ödémáról van-e szó. A szöveti képhez hozzátartozik még az erek nagyfokú tágassága. A neuritis optici szöveti képe általában abban különbözik a pangásos papillától, hogy rögtön kezdetben az erek körül, majd a pia-szeptumokban leuko-, limfo- és plazmasejtek jelennek meg. A szeptumok kötőszövete megvastagodik, új erek és sarjszövet képződik, mely duzzadva nyomja az idegrostokat : fibrozis, majd zsugorodás keletkezik. A folyamat vagy az egész keresztmetszetre, vagy szigetszerűen egyes nyalábokra terjed. A leukocitákat később a mikroglia helyettesíti, mely eltünteti a szétesett velőshüvelyt és számos apró, zsírral megrakott hólyag képében kitölti a gyulladásos felületet. Végül az asztrociták szerepe következik, amelyek helyettesítik az elpusztult részeket. Ha a folyamat hevenyen zajlik le, durva, szabálytalan — ha idülten, akkor szabályos — kolumnaris gliosis keletkezik a papillában éppen úgy, mint az ideg törzsében. A nem infekciózus eredetű neuritisz szöveti képéről kevés adatunk van, mert ritka a halálos kimentei (21, 22, 23). A látóidegsorvadás hisztológiája a sorvadt rész zsugorodásban, a látóideg megvékonyodásában nyilvánul, a látóideg hüvelye ezáltal gyűrődött, laza lesz. A velőshüvely és a tengelyfonal sorvadása mellett a gliozis különböző foka látható. Az ún. kavernozus atrofiában a sorvadt idegrostokat nem helyettesíti semmi, csak folyadék, mely átmetszéskor kiürül, helyén üreg marad (21, 22, 23, 26, 27). III. Diagnosztikai megjegyzések Ebben a fejezetben csak azokra a lényegesebb tudnivalókra hívjuk fel a figyelmet, amelyek alkalmazása munkánkat eredményesebbé és pontosabbá 160
