Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
akkor, ha a látóideget a szemgödörben valami nyomja ? Ilyenkor ugyanis jellemzően centrális kvadrantikus szkotorna támad. A nyomás először a perifériát éri, mégis a centrum sérül előbb. Két magyarázat lehetséges : a nyomás a perifériás bő érhálózaton nem tud érvényesülni, csak a szegényes centrálison. A kiesését nem keringési zavar, hanem az idegrostok megtöretése okozza. Mooney és Mc.Conell (13) magyarázata, hogy a nyomás következtében az ideg kanalikularis helyzete változik és ez nyomja az arteria ophthalmica-t, nem helytálló, mert az ophthalmica az ideg perifériás részét is ellátja. A chiasma érellátásában a helyzet hasonló, ahány szerző, annyi nézet. Ha a lényeget összefoglaljuk, akkor a chiasma vérellátását a következőkben határozhatjuk meg. Az alsó felszínt a karotiszból eredő arteria hipofizealis anterior superior látja el, mely vagy közvetlenül, vagy a plexus periinfundibularison át juta chiasma alsó-középső részére és a NO intrakranialis szakaszára. Az alsó-külső szögletet az arteria kommunikansz poszterior ágai táplálják. Az oldalsó-alsó résznek a karotiszból külön ere van (11), ez látja el a keresztezetlen felső nazális látótér rostjait. Az elülső felszín artériái a karotiszból és az artéria cerebri anteriorból és az arteria kommunikansz anterior-ból esetleg még az arteria oftalmika intrakranialis részéből kialakult arteria prechiasmatika, amelyből vagy közvetlen, vagy közvetett íven át jutnak az erek a chiasma elülső felszínére. A chiasma kapilláris hálózata sűrű, bőséges anasztomozisokkal, egyetlen ér elzáródása zavart nem okoz. Ismerünk a chiasmában ennek ellenére érelzáródás következtében létrejövő vezetési zavart, ami az ér sűrűség miatt nehezen magyarázható. Az érellátásban horizontális elválasztó határ éppen úgy nem állapítható meg, mint a NO-ban. Az erek általában az idegrostnyalábokhoz csatlakoznak, tehát adott esetben nem lehet eldönteni, hogy keringési, vagy idegrostnyaláb töretési okról van-e szó. A vénás hálózatról lényegesen kevesebbet tudunk, noha a vénás elzáródás éppoly végzetes következményekkel járhat, mint az artériás. Felderítése technikailag lényegesen nehezebb, ezért van még kevés adatunk. Ha agytumor esetében a látótérkiesést a keringési viszonyok alapján próbáljuk magyarázni a chiasmában, akkor még sok adatra van szükség, mert ugyan a tumor okozta kiesést magyarázhatjuk keringési okkal (14), de felfoghatjuk az idegrostok megtöretése következményének is. Közvetlen az artériát támadó betegség okozta látótérkiesésről kevés adat van az irodalomban és ilyen vonatkozásban nincs feldolgozva. Érelmeszesedés következtében az arteria prechiasmatika elzáródása bitemporalis felsőlátótér-kiesést okozott. Traquair (15) adatai megerősítik ezt a lehetőséget. A bántalom a- keringés helyreálltával pár hét alatt visszafejlődik. Lauterstein (16) 50 hipertóniás beteg látóterét vizsgálva 17 esetben talált bitemporális beszűkülést, amit azonban megnövekedett liquor-nyomással magyaráz. A III. agykamra a recesszus optikusz révén nyomást gyakorol a chiasmára. A tumor okozta látótérkiesések magyarázata kompressziós okkal ugyancsak igen nehéz. A hipofízis tumor pl. alulról és elölről nyom. A látótérkiesés sorrendje : felső temporális, alsó temporális, majd alsó nazális, noha anatómiailag a temporalis kiesés után a felső nazális kiesést várnánk, mivel az alsó lateralis rostok vannak a tumorhoz közel és a tumor nyomása következtében a látóideg is oldalra gördül, miáltal ezek a rostok még közelebb kerülnek a tumorhoz. Számos magyarázat közül egy sem kielégítő, kivéve a Dawson (ll)-féle külön arteria feltételezése, amely éppen ezeket a rostokat egyenesen a carotisból külön látja el vérrel. A makularis rostok vérellátása hasonlóan véletlen műve, mint a többi rostnyalábé. Egyesek szerint a vérellátás a chiasmában az idegrostnyalábokhoz csatlakozik, mások szerint nem. Hughes 158
